Tótszerdahely nevének előtagja a "tót" szlávot jelent, ez utal a lakosság horvát eredetére. A "szerdahely" néven - valószínűleg szerdai napon tartott vásárairól- 1370-ben említik először. Tótszerdahelynek 1697-től hívják. A portyázó török többször is elpusztította Szerdahelyt, már csak azért is, mert a szomszéd Molnáriban állt a Zrínyiek egyik végháza. 1690-ben a Kanizsa felszabadítására gyülekező hadak 1690-ben ismét felégették Szerdahelyt, lakosai ezúttal is a Murán túlra menekültek.
A szerdahelyi emberek az ország összes nagyberuházását végigdolgozták, ennek eredményeként szinte 15 év alatt újjáépült a falu.
Tótszerdahely népe
Tótszerdahelyen ma úgy 1200-an élnek. A lakosság túlnyomó többsége horvát ajkúnak vallja magát. A horvát nyelvnek a "káj" dialektusát beszélik. A községben élnek betelepedett magyarok, de ezek száma elenyésző.
A horvát nyelvet leginkább az idősebbek és a középkorosztály tagjai beszélik anyanyelvi szinten, de a helyi általános iskolában kötelező óra keretében tanítják a fiatalabb korosztályok számára. A lakosság 99%-a római katolikus vallású, hitéletükben is fontos szerepet kap a horvát nemzetiségi lét (horvát nyelvű szentmisék, horvát nyelvű imakönyv) www.delzala.hu/index.php

poiwiki.hu/index.php www.facebook.com/media/set/ KÉPEK

Tótszerdahely község címere pajzs alakú, több színű, alakja szimmetrikus tárcsapajzs, oldalai egyenes vonalúak. www.nemzetijelkepek.hu/pictures/onkormanyzat/Totszerdahely.jpg
A címerpajzs alakja hasonló a Horvát Köztársaság címeréhez:
A címerpajzs hátterében lévő piros-fehér négyzetrács a település horvát és magyar kötődését, identitását szimbolizálja. A címerpajzs középpontjában lévő fél korong és háromszög arany fémmáz a nap ragyogásának, égi fényének jele, bőséget, gazdaságot szimbolizál. A zöld szín reménységet, a bő termést és a településre jellemző természeti tájat szimbolizálja.
Az arany és a zöld szín középpontjában lévő templom szülöttje a település ősi keresztény vallásos kötődését és a közös összefogással való építésének állít emléket.
A címerpajzs alsó részén lévő kék hullámos vonalak a Murát, mint határfolyót ábrázolják, mely nem elválaszt, hanem összeköt bennünket a szomszéd népekkel.

A múlt

gr. Fekete család levéltára

1327 - 1845

Gr. Fekete Ferenc magvaszakadt hagyatékával együtt a kincstár tulajdonába került és a királyi jogügyigazgatósági levéltárba bevont családi levéltár. A gr. Fekete Ferenc javaira elrendelt zárgondnokság iratanyaga - noha nem tartozik szorosan a családi levéltárhoz - gyakorlati okokból itt nyert elhelyezést.

Irattári rendszere: a gr. Fekete család tulajdonképpeni levéltára új keletű tárgyi rendben, a zárgondnoksági iratanyag egykorú numerikus rendben van. A családi levéltár adott tárgyi egységen belül darabszám átnézéssel, a zárgondnoksági iratok az egész anyag átnézésével kutathatók.

A gr. Fekete család birtokainak iratai a következő uradalmakra, illetve birtokrészekre vonatkoznak: 1) Zarándi uradalom: Ószentanna, Újszentanna és Zaránd mezővárosok, Fazekasvarsánd falu, valamint Alatka, Harkály, Kovácsháza és Nyék praediumok; 2) Fóti uradalom: Csomád, Fót és Palota falvak, valamint Káposztásmegyer és Sikátor praediumok; 3) Becsehelyi uradalom (általában részbirtokokból állt): Bakófa, Becsehely, Borsfa, Gyepü, Pula, Rendek és Tótszerdahely falvak; 4) Felvidéki bányarészek (arany, ezüst, réz és antimon): Gottesgaab, Magurka, Mocsidlő és Szentannabánya; 5) A család régi birtokai: apró birtokrészek Győr, Komárom és Pozsony vármegyékben.Pribina és Kocel korából a régészek telepet találtak a Szentmihályi-dűlőben. Első írásos említése 1370- ből való (Zeredahel, Zerdahel), 1697- ben Tott Szerdahel, 1790- ben olvashatjuk jelenlegi nevével. A tót előnév a horvát és szláv nyelv eredetét jelenti. Az utótag a szerdai napokon tartott vásárokra utal. A XVI. század derekától a Szentmihályi és Szentkálmáni család birtoka. Részbirtokos lett a Kaczor, Zele, Háshágyi és Csernel család. A murai rév 1469-ben a Bánffy családé volt. A halászat is az ő kizárólagos joguk lehetett, mert 1511- ben Bánffy János panaszt emelt a szerdahelyiek ellen , mivel a Mura itteni partján halfogó részt építettek. 1482-ben 16 jobbágyhely jutott a Háshágyiaknak, 15 pedig a Zelééknek. 1540- ben és 1541- ben az alsólendvai Bánffy István emberei kirabolták. Állatokat hajtottak el, készpénzt és ingóságokat vittek el. 1545- ben három halastavát lehalászták, erdeit kivágták. Már a XVI. század közepén előfordult, hogy a környék lakói török fogságba kerültek. Tótszentmárton mellett itt őrzik legjobban a horvát hagyományokat. 1990. után kiépült a teljes infrastruktúra. A település lélekszáma 1371 fő. 1993-ban épült a Jézus Szíve Templom Makovecz Imre tervei alapján. A község jelenlegi plébánosa Marton István tb.esperes, aki energikus lendületével vezeti a rábízott híveket.

1696. május 29.
4 old. német. eredeti. + Becslés 2 old. német eredeti.
Tótszerdahely:
lakosok név szerint, sessiok "behausung", fiú- és lánygyermekek - ló, ökör, tehén, borjú, sertések, méhek - szántó és vetésterület, gabona, árpa, köles, szénatermés - jó minőségű szántók, török időben keresztény földesúrnak évi készpénz censust adtak, török földesúrnak: készpénz, 3 nap szántás, 6 ekével most Kanizsa számára robotolnak évi 10 napot 2 szekérrel - termény tizedek felét Eszék, másik felét Kanizsa kapja kilenced nincs.
Szent Mihály:
malom két járattal.
Pataczic Boldizsár és Szegedy Pál birtokai:
(Zala m.)
(Zala m.): Tot Serdahely,
Molnary praedium des. - Szt. Mihály malom
1816
Eredeti, pecsétekkel, aláírásokkal ellátott német nyelvű példány, hatósági hitelesítő záradákkal 1832-ben kelt átvétellel, újabb adományozásakor, 12 folio.
"Conscripti", amelyet az örökösök nélkül elhalt Novák Ferenc fiscusra szállt javaiból a II. osztályba sorolt portiokról azok jövedelméről vettek fel.
Kükecs:
Birtoktörténeti adatok, birtok megszerzése. - Jobbágy által fizetett házcensus összege (mindössze 1 ft!)- victuáliákból arányosított jövedelem egész telkenként 51 krajcárt számítva - kétnyolcados telekre eső robotnapok száma, pénzértékük egyenként és összegezve - úrbéri faszállításnak a kétnyolcados telekre eső hányada; - hosszúfuvar mennyisége, pénzértéke, fonás megváltásából eredő jövedelem összege- kilenced évi jövedelmének pénzértéke- Jövedelmek összegzése: 7 ft 1 Xr.
Tótszerdahely:
Allódiális szőlő, nagysága kapásokban, negyedholdas szőlő alatti fundus, ottani lakosok művelik, jövedelme, pénzértéke - hegyjog jövedelme a promontóriumon lévő szőlő után, értéke, a helység jövedelmének összegzése.
Felsőpetrotz:
A portiohoz három jobbágy tartozik, egy egész teleknyi földdel, jövedelmi tételei azonosak mint Kükecsnél, hegyjog jövedelme járul még hozzá.
Stanotz:
Csak hegyjog megváltásából van jövedelme.
Mellékletben a tótszerdahelyi bírák becslése a szőlő jövedelméről.
Királyi fiscus birtoka.
(Vas m.): Kükecs - Toth Szerdahely - Felső Petrotz - Stanotz
Szerdahely, Szerdahely, Tótszerdahely, Zala, Zala
Adózók neve: Georgius Kanisay; Joannes Proszenyak; Georgius Hegedös; Georgius Ribarics; Joannes Thalecz; Jacobus Kovacs; Joannes Dobos; Andreas Kovran; Michael Lukacs; Thomas Sztankó; Martinus Kanisay

A szabadságharc zalai honvédei 1848-1849.

Az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharcban részt vett Tótszerdahelyi lakosok

TÓTSZERDAHELY

Andrasek Márton 19 éves, földmunkás , Balázs Imre 19 éves, földm. , Dobos János 19 éves, földm. , Javecs (Fabits) Péter 19 éves, földm. , Kubát József 21 éves, varga (szül.: Csurgó) Kutnyek Mátyás 19 éves, földm. , Kuzma Sándor I. 19 éves, földm. , Kuzma Sándor II. 21 éves, földm. Lustek József 19 éves, földm.

PÁLDI (Páldy) ÁDÁM szül.: 1822., Tótszerdahely - más adat szerint Tótszentmárton, - r. katolikus. Apja P. István, uradalmi hivatalnok, anyja Takács Zsófia. 1841-től közvitéz, 1848-ban tizedes a cs. kir. 1. huszárezrednél. Ezredével a szerb felkelés kitörésétől a világosi fegyverletételig a magyar hadügyminisztérium alárendeltségében harcol, előbb hadnagy, majd 1849. jan. 20. (16)-tól főhadnagy. 1849 decemberében besorozzák, 1857-ben huszár őrmesterként szerel le. 

Zalaegerszegi zászlóalj parancsnokától Nagy Sándor százados úrnak, sietve, Semjén-földén.

Tisztelt százados úr!

Csány László királyi biztos parancsolatja következtében holnap reggel, azaz szeptember 10-én 4 órakor századjával minden bagázsiával55 együtt Tótszerdahelyen az uradalmi kastély előtt engem bevárjanak. Minekutána a királyi biztosi tudósítás szerint holnap reggel a csata megkezdődik56, tehát parancsolat szerint minden házigazda a maga katonáinak húst főzni köteles lészen, és a táborozás helyére utána hozza, eszerint százados urak a helység bíráit haladék nélkül elejbek hivatván, vélek e parancsolatot tudassák, egyszermind nekik kemény büntetés alatt meghagyják, hogy az elmulasztás esetében felelet terhével tartoznak. A táborozási hely Egyeduta és Letenye közt lészen.
Kelt Tótszentmárton szeptember 9-én 9 órakor estve 1848.

Deák Lajos zászlóalji parancsnok

Zalai gyűjtemény-
Kossuth kormánybiztosa-
Csány László:

...Ember Győző "a mozgalmak nagy hullámaként" említhette.37 S valóban: Zala parasztságának nagyfokú aktivitásával kétségkívül kitűnt a túlzottan nyugodtnak egyáltalán nem mondható környékbeli megyék közül is.
A mozgalmak egyik központja Nagykanizsa mezőváros volt, ahol - az alispán Csányhoz intézett jelentése szerint - a parasztok oly módon éltek ,,a földesúri jusban tettleg foglalással", hogy szabadon kezdtek bort és húst árusítani.38 Az "urasági jus"-ok súlyosabb sérelmével találkozunk Bella-tinczon, ahol Gyika Jenő volt jobbágyai hajtották le az uraság birkáit a közös legelőről. Simon János szolgabíró és Bertalan Vince megyei kapitány fellépése következtében a parasztok látszólag visszavonultak; a megyei tisztviselők távozása után azonban az uraság juhait ismét elzavarták a legelőről. Simon János ekkor karhatalom kirendelését kérte az alispántól.39 Valószínű, hogy karhatalom kirendelésével sikerült csak a csáktornyai Festetics-uradalomhoz tartozó Újudvar lakosságának hasonló akcióját is leszerelni.40 A kerecsényi parasztok már nemcsak a közös legelőt igyekeztek kizárólag saját használatukra biztosítani; de volt földesuruk, Vidos Dániel szántóföldjeire és erdeire is bejelentették igényüket. Feltehetően ezt a megmozdulást is katonai erő felvonultatásával fojtották el/'1
Április 16-án Csillagh Lajos alispán, május 9-én pedig Nagy Károly szolgabíró jelentették Csánynak, hogy a Becsehelyi uradalomhoz tartozó Molnári és Tótszerdahely lakosai ugyancsak megmozdultak: ők is az uraság állatait hajtották le ismételten a közös legelőről, majd a haszonbérben bírt urasági földeket is a magukénak nyilvánították. Csány szigorúan megintette a két községet, mire a tót szerdahelyiek hosszabb levélben tájékoztatták a biztost az uraság részéről elszenvedett sérelmeikről, a várható rendezésben bízva azonban hajlandónak mutatkoztak akciójuk befejezésére.42 Ugyancsak a földesúri legelőt foglalták el a volt jobbágyok a pesti papnevelde kiskomáromi uradalmához tartozó Komárvárosban is. A mozgalmat itt is csak karhatalom segítségével tudta elfojtani Bogyai József főszolgabíró, miként azt Csillagh Lajos Csánynak jelentette.43
Újudvaron kívül más muraközi helyiségekben is nyugtalankodott a nagyobbrészt horvát nemzetiségű parasztság, ami a magyar uralkodó osztály számára annál inkább veszélyesnek tűnt, mert - ahogy Ember Győző írja - ,.E falvak lakosságát a magyar birtokosok szerint horvát részről földosztás ígéretével bujtogatták, így akarván előkészíteni Muraköznek Horvátországhoz

Zalai gyűjtemény-
Hermann Róbert-
Perczel Mór első honmentő hadjárata:

A muraközi hadműveletek

A támadást megelőzően Perczel több jelentést is kapott. Palocsay őrnagy azt jelentette, hogy Somogy megyéből újabb 10 000 horvát készül betörni, s ezek állítólag a Perczel által Ozoránál lefegyverzettek lennének. Zárka Sándor Vas megyei alispán azt jelentette, hogy a Todorovic vezette horvát mellékoszlopot a magyar csapatok megverték és Stájerországba űzték; s állítólag "a stájerok nem eresztik be, tehát sem pokol, sem mennyország nem nyílik meg számukra". A Mura túlpartjáról azt a hírt kapta, hogy Nugent újabb betörésre készül. Királyi Pál népfelkelési biztos jelentette, hogy a Murán Tótszerdahely közelében van olyan hely, ahol a huszárság könnyen átmehet, de a gyalogságból csak az erősebb alkatúak képesek átgázolni. Ezt az átkelőt a túlparton fegyveres erő védi. Kottoriban a horvátok elsáncolták magukat, de csupán egy ágyúval rendelkeznek.28
A fenti jelentésekből kitűnt, hogy a Muraköz visszafoglalását nem veszélyeztetik komoly ellenséges erők. Sőt, a Vas megyéből érkezett - egyébként félig alaptalan - jelentés azt erősíthette meg Perczelben, hogy jól tette, amikor Kossuth és Csány intenciói ellenére a Zalába vonulás mellett döntött. A támadás előtt Meszéna Ferenc őrnagy, Perczel vezérkari főnöke kilovagolt, s megszemlélte a letenyei és Molnári előtti horvát hadállást, majd Nagykanizsára visszatérve, Perczellel együtt megállapodtak a követendő haditervben.
Perczel két oszlopra osztotta csapatait. Az általa vezetett oszlopot a Hunyadi-csapat, a szabolcsi és zalai önkéntesek, a nagykanizsai nemzetőrök a Sándor- és a Miklós- ...

Perczel muraközi hadmozdulatairól a Közlönybon megjelent tudósítások alapján ad rövid összefoglalást Georg Klapka: Der Nationalkrieg in Ungarn und Sicbenbürgen in den Jaliren 1848 und 1849. Leipzig, 1851. I. k. 88-89. Perczel erőit 6000 före és 16 lövegre teszi. Klapka szerint Perczel feladata volt, hogy figyelemmel legyen Fiúméra, s egy újabb olasz szabadságharc kitörése és sikere esetén teremtse meg az összeköttetést Velencével, s fordítson gondot a fegyver- és lőszer beszállítására. Erről Kossuth 1848. dec. 4-én írt először Görgeinek. KLÖM XIII.638. o. - Hasonló források alapján ad rövid összefoglalást Irányi Dániel - Charles-Louis Chassin: A magyar forradalom politikai története 1847-1849. Fordította Szoboszlai Margit. S. a. r. Spira György. II. k. Bp., 1989., Wilhelm Rüstow: Az 1848-1849-diki magyar hadjárat története. I. kötet. Ford. Vértesi Arnold. Pest, 1866. 77-78. o., Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. 2. kiadás. Bp., é. n. II. k. 476-478. o" Gelich I. 333-334. és 478-480. o.. Breit I. 80-82. o. (a friedaui ütközetet nem is említi). Polemikus összeállítás, Horváth adataival: Áldor Imre: Kossuth és Perczel. Pest. 1868. 52-55. Ironikus összefoglaló: Helfert III. 93-94., A korabeli sajtó anyagát használja Szeremlei Samu: Magyarország krónikája az
1848. és 1849. évi forradalom idejéről. Pest, 1867. I. k. 259., 287., 300. o. és Kéry Gyula 566., 569., 616-617., 639-640., 660. o. Főleg Nóvák alapján foglalja össze az eseményeket Vajda-Vajdáné 30-34. o. Korrekt összefoglalást ad néhány kisebb pontatlansággal Borús József: A szabadságharc honvédserege és hadműveletei 1848-

... A főúton előnyomulva, az úton lévő híd mögött, mintegy 1200 lépésre az erdő bejáratától, lovasok látszottak, akik az erdő felé tartottak. Hunyadi ezután csatárokkal átfésültette a környéket. Közben csatlakozott hozzá Krausz Miksa őrmester a Zrínyiektől és a Bessenyey és Kerkapoly vezette zalai önkéntes szakasz is. Bessenyey jól ismerte ezt a környéket, s Hunyadi későbbi jelentése szerint az ő helyismerete tette lehetővé az ellenség bekerítését. Hunyadi csakhamar egy kb. 800-1000 főből álló ellenséges oszlopra lett figyelmes, mintegy 2000-2500 lépésnyi távolságban a balszárnyától, amely Hódosán felé tartott. Hunyadi ezek után csatárait az ellenséges oszlop ellen küldte, ő maga pedig százada nagy részével igyekezett a horvátok előtt elérni Hodosánt, hogy elvágja őket a Csáktornyára vezető úttól. Ez sikerült is neki. A faluban irtózatos zajt csapott, a dobosokkal rohamjeleket veretett, mintha egy jelentős erő került volna a horvátok hátába. Majd századával a falu elé sietett, hogy meglepje a horvátokat. Közben a visszavonuló ellenséget a másik oldalról utolérték a magyar huszárok, a tüzérség pedig azonnal a közeli kukoricaföldre vágtatott, és tüzelőállást foglalt. A Hunyadi-csapat 3-4-5. századai, akikhez csatlakozott a zalai önkéntesek Kerkapoly és Bessenyey vezette része csatárláncban, illetve tömegben közeledtek a horvátok felé. Néhány lövés után a horvátok kitűzték a fehér zászlót, és megadták magukat. A 7 tisztből és 736 főnyi legénységből álló egység 600 lőfegyverrel rendelkezett. Ez az egység a Kottori és Letenye között védte a Mura-vonalat, s a magyar átkelés után indult meg Csáktornya felé.
A megfutamodott horvát népfelkelők és határőrök közül Hodosánban hét-nyolc főt a huszárok vágtak le. A magyarok részéről egy Molnár András nevű Miklós-huszár esett csak el. Molnár ugyanis a roham előtt alaposan felöntött a garatra, s kivont karddal a már magukat megadott horvátok rohant. Tisztjei visszaparancsolták, mire őket is legazemberezte, fegyverrel támadt rájuk. Erre a Sándor-huszárok le akarták őt fogni. Molnár nekiiramodott, a Hunyadiak egy százada sikertelenül rálőtt, végül a Sándor-huszárok utolérték, s több vágással, és szúrással leterítették. Molnár csak másnap halt bele sérüléseibe; egy forrás szerint az orvos vágott rajta eret, másik forrás szerint egy Rédey nevű közvitéz lőtte főbe. Perczel teljes vesztesége három (a huszárral együtt négy) halott, három sebesült tüzér és egy Hunyadi-csapatbeli százados volt. Perczel hadoszlopa keresztülvonult Hodosánon, s a falun túl tábort ütött. A huszárok és a tisztek a faluban szállásoltak be. Az előőrséget a Hunyadi-csapat 5. százada adta. Perczel az ütközet után értesült arról, hogy Veszprém megyéből egy mozgósított nemzetőri zászlóalj közeledik a Drávához; ezt Muraszerdahelyre, a Zichy László őrnagy vezette, 2451 főnyi somogyi 5. nemzetőrzászlóaljat pedig Babocsára rendelte, hogy ott demonstrálva, megossza a Dráva-menti horvát erőket.
A Gáspár vezette hadoszlop délelőtt 10 órakor ért a Mura partjára. Miután a kassai tüzérek néhány ágyúlövést tettek az ellenségre, a lovasság és a Zrínyi csapat egészen a partig nyomult. Az ellenség csakhamar visszahúzódott a partról. Egy molnári horvát molnárlegény, Bedenik Márton átúszott a túlsó partra, elkötötte a kompot, s visszatért vele a bal partra. Gáspár először a Zrínyi-csapatot szállította át, majd a Miklóshuszárok következtek. Az ellenség által elhagyott sáncokban egy kétfontos löveget találtak. Gáspár csatarendbe állította csapatait, majd megindult Domború község felé,...

...A város frontális megtámadásával és szisztematikus megtisztításával pedig lehetővé tette a cs. kir. tüzérség egy részének visszavonulását. A szekerek hiánya pedig nemcsak a sebesültek elszállítása miatt jelentett gondot, hanem azért is, mert úgy tűnik, Perczel nem gondolt arra, hogy csapatainak enni cs inni is kell egy ilyen megerőltető napon.
Perczel az OHB-nak küldött hadijelentésében így indokolta a friedaui expedíciót: "...tervem nem volt egyéb, mint az ellenségnek határainktóli visszaűzése, seregeimnek egy új hadnemébeni gyakorlása és harchevének kielégítése". Ezért, "habár a diadalom kísértetbe hoza is további operációk iránt, mégis az egész nap tartó esőzés, a tájismeret hiánya, és a beljebb fekvő horvát lakosságnak felizgatás következtében már ismert ellenszenve miatt" nem kívánta folytatni a támadást, hanem délben elrendelte a visszavonulást. Perczel szerint "az egész vidék e dicsőséges hadjárásra felelevenült és kiemelkedett azon lelki szorongatásból, melybe az ellenség három oldalróli készületei és szerteszórt fenyegetései által ejtetek".
Indokolatlan volt-e Perczel akciója, mint azt utólagos kritikusai megjegyezték? Úgy tűnik, nem. Az ütközet napján Nugent táborszernagy, a stájerországi főhadparancsnok Benko vezérőrnagyhoz intézett levelében közös érdeknek minősítette azt, hogy "e kellemetlen szomszédtól", tehát Perczeltől mielőbb megszabaduljanak. Kérte tehát Benkot, értekezzen Varasdon lévő Dietrich vezérőrnaggyal egy együttes támadás módozatairól. Legjobbnak azt tartotta volna, ha a stájerországi csapatok és a Varasdra érkezett négy határőrzászlóalj együttesen támadnák meg a magyarokat, mivel azok muraközi veresége "Horvátország megnyugtatására, s ezáltal további feladatának sikerére nézve különösen hasznos lenne".
Az ütközetet követően küldött hadijelentésében Perczel jelezte, hogy a horvátok Domborúnál hídverésre készülnek, Jellacic pedig állítólag 10 000 főnyi erősítést küldött Bécs alól Horvátországba. így 4500 főnyi serege rövid időn belül 25-30 000 főnyi ellenséges katonaság támadásának lesz kitéve, "és vagy dicsőséges halált kell szenvednie, vagy elfogattatni". Ezért úgy vélte, hogy csak 4-5000 főnyi gyalogságból, két századnyi lovasságból, egy 6 és egy fél 12 fontos ütegből álló erősítés beérkezése esetén tud szembeszállni az ellenséggel, mert így seregével kétfelé is működhet. Ha a friedaui expedíciónál ezek rendelkezésére álltak volna, bátran folytathatta volna előnyomulását, "és a steyer tábor végképp meg van semmisítve, és az álgyúk elfogva". O csak azért mert három hétig a Muraközben maradni, mert abban reménykedett, hogy Karger erejét hozzá utasítják, s mert az ország körülményei akkor kedvezőek voltak. Azonban segítséget nem kapott, a kért 12 és 18 fontos lövegeket sem küldték meg neki. Ha nem kap erősítést, "még e napokban" oda lesz kénytelen vezetni seregét, "hol az természetes védelmet nyerve, kevesebb szolgálatra kénszerül". Ez az új állás a Mura vonalán Letenye, Lendva, Molnári lesz. így a Muraközt megszálló ellenség "épp oly nehéz állásba jövend, mint mi valánk azon különbséggel mégis, hogy minden percben seregeimnek megrohanásától az általam bírt és védendő letenyei hídon át nemcsak rettegnie kell, de azt bizton el is várhatja". Perczel tehát úgy akarta feladni a Muraközt, hogy a letenyei hídfő birtokában állandóan fenyegethesse az ellenséget. ...

...újabb látszattámadást indít Légrád térségében. Ezért november 26-án a Zrínyieket, az 1. honvéd üteg négy lövegét és a két 10 fontos tarackot Jánossy Sándor tüzérparancsnok vezetésével Pólán és Becsehelyen át Szepetnekre rendelte. Ezen a napon Légrádnál kisebb előőrsi csatározásra került sor, amiben a túlparton őrködő 2. ottocsáci zászlóalj 3-4. századának katonái minden lőszerüket ellőtték. Perczel csapatai másnap, 27-én Fityeházán át Beleznára folytatta útját. E napon Perczel és tisztikara a légrádi révhez lovagolt szemrevételezésre, majd 28-án reggel sáncmunkásokat küldött előre, akik tüzelőállást készítettek a lövegek számára. Perczel ide rendelte a molnári dandárnál lévő Hunyadi-csapatot, a négy század somogyi önkéntest, és a kassai félüteget is. A Letenyéről hozott lövegek a bal-, a kassaiak a jobbszárnyon álltak fel, s 11 órakor lőni kezdték a légrádi horvát állásokat. Perczel maga is ott szorgoskodott az ágyúk mellett, s személyesen irányozta némelyiket. Az ellenség 5 (Perczel és Bangya szerint 8) lövegből, 2 hat- és 3 háromfontosból viszonozta a tüzet. Az előny tehát Perczel oldalán volt az ágyúk számában és kaliberében egyaránt, hiszen 6 hatfontos, 2 hétfontos és 2 tízfontos löveggel rendelkezett. A tűzpárbaj közben Perczel egy 33 főnyi különítményt küldött a partra Kovács Ágoston Zrínyi-százados vezetésével, hogy próbáljanak meg átkelni a Dráván. Az ellenség kartácslövései azonban ezt megakadályozták, s két somogyi önkéntest megöltek. A tüzelés délután 3 óráig tartott, amikor a leereszkedő köd miatt Perczel elrendelte a visszavonulást. A magyar tüzérség lövései több ponton megrongálták az ellenséges sáncokat, s egy (Perczel szerint három) löveget is hasznavehetetlenné tettek. Az ellenség egyetlen halottat veszített, egy ütegparancsnok és néhány tüzér megsebesült. Perczel megdicsérte tüzéreit, különösen a kassaiakat, s a magával hozott lövegeket visszairányította Letenyere. A mozgósított erők nagyságából úgy tűnik, hogy Perczel arra gondolt, alkalomadtán megkísérli az átkelést Légrádnál. Ily módon ugyanis egyszerre veszélyeztethette volna a muraközi, s a Dráva vonalát védő horvát erőket.
Ezzel a veszéllyel a másik oldalon is számoltak. Mirkovic őrnagy, a légrádi erők parancsnoka éjszakai támadást várt 11 órára, s megtett minden elővigyázatossági intézkedést ennek visszaverésére. Sok reménye nem lehetett, mert a 2. otocsáci zászlóalj 5. osztályának két századán kívül csupán a varasd-szentgyörgyi ezred mozgósított "népségének" egy zászlóalja s néhány horvát népfelkelő-zászlóalja volt. Agyúit visszavonta egy másik állásba. Az ágyúzásban résztvevő magyar ütegek számát háromra (tehát 18 lövegre) becsülte. Dahlen altábornagyot komolyan aggasztották a Légrádnál történtek, annál is inkább, mert Ludbregből is olyan jelentés érkezett, hogy állandó ágyúdörgés hallatszik. Azonnal értesítette a történtekről Nugent táborszernagyot azzal, hogy ha a magyarok átkelése sikerül, a legrövidebb úton érhetik el Horvátország szívét. Dahlen elhatározta, hogy ha a magyarok átkelnének Légrádnál, november 29-én három zászlóalj határőrrel, a 27. (Piret) gyalogezred egy osztályával, két zászlóalj népfelkelővel, a topolóci szerezsánokkal, két század János-dragonyossal, egy fél század Windisch-Grátz-könnyűIovassal, egy rakéta- és egy hatfontos üteggel Ludbregre vonul, s ott a magyarok jobb oldalában foglal állást és bevárja Nugent táborszernagy Sauritschon át érkező két zászlóalját, négy század vértesét és egy lovasütegét, illetve ...

...Radkersburgra vonulásáról, seregük egy részét ebbe az irányba fogják átcsoportosítani. Úgy vélte, a Dahlen által megtett intézkedések után aggodalomra semmi ok. Javasolta, hogy a stájer és a horvát haderők a Radkersburg-Luttenberg-Csáktornya-Nedelic vonalon lépjenek közvetlen összeköttetésbe. Dahlen december 6-án arról értesítette Nugent-t, hogy Légrádnál egyelőre minden csendes, de a folyón rengeteg üres hordót látni, tehát a magyarok vagy hídépítésre készülnek, vagy ezt akarják elhitetni. Egy másik jelentés szerint Letenyénél akarnak hidat verni, s újra be akarnak nyomulni a Muraközbe.59
Perczel december 9-éig jobbszárnyát Lendván túlra tolta, s ide tette át főhadiszállását is. Az átcsoportosítást a stájerországi cs. kir. csapatok északi irányban történt átcsoportosításáról érkezett hírek magyarázták. Perczel emiatt kérte a Somogy megyei bizottmányt, hogy a nemzetőrei által őrzött drávai őrvonalat Légrádig terjessze ki. Perczel az eddigi három dandárt kettővé egyesítette. A lendvai dandár parancsnokságát Gaál Miklós vette át, a letenyeiét Gáspár András. Gáspár korábbi dandárának kassai félütegét a lendvai dandárhoz csatolták, a molnári dandár többi része Gáspár keze alatt maradt. A szabolcsi zászlóalj december 7-én Dobriba vonult, onnan 10-én Rédicsre, majd 12-én Cserencsócra, a Hunyadi-csapat Becsehelyre került. December 12-én a Gáspár vezette letenyei dandár átkelt a Murán, s Törökudvarig (Turcsiscse) nyomult. Egy fél üteg Bottornyánál (Podturen) az átkelőt őrizte, a szabolcsi zászlóalj Muraszerdahelyen állomásozott. Másnap, december 13-án E. Dervarics Kálmán nemzetőr főhadnagy hat honvéddel Hotticára (Murarév) ment, s elsüllyesztette az ottani kompot. A biztonsági intézkedést az a hír indokolta, hogy az ellenség a murai kompokon készül átkelni Lendva felé. Dahlen altábornagy december 14-én reggel fél 6-kor valóban utasította Rastic ezredest, a varasdi dandárparancsnokot, hogy aznap 8-kor induljon felderítésre a Muraközbe, s állapítsa meg, hogy a magyarok mekkora és milyen erőkkel lépték át a Murát. A felderítésre az otocsáci zászlóalj négy és a varasd-kőrösi egy századát, egy század János-dragonyost és két hatfontos löveget vigyen magával. A felderítést Csáktornyáig kell végezni, s a szárnyakat Prelog és Polsterau felé biztosítani. Rastic valószínűleg elő is nyomult Csáktornyáig, de további mozdulatairól nincsenek adataink. Egy későbbi utalásból kiderül, hogy a felderítés a dragonyosok "feltűnő késése" miatt nem a megadott időpontban kezdődött.
Gáspár szándéka az volt, hogy 15-én vagy 16-án megszállja Csáktornyát, s kérte Séllyey László muraközi főszolgabírót, hogy a perlaki úton indítsa meg a muraközi nemzetőrséget a város felé. December 15-én Gáspár, miután arról értesült, hogy a Csáktornyán lévő ellenséges erő meg akarja lepni, csatarendbe állította csapatait Palinovecnél. Összecsapásra azonban nem kerül sor, mert a horvátok harc nélkül kiürítették Csáktornyát, s Nedelicen túlra vonultak vissza. December 17-én Gáspár folytatni akarta előnyomulását, de aztán Perczel utasítására elállt ettől. December 18-án pedig dandárával elhagyta Csáktornyát, s Hráscsányon és Hodosánon át Letenyere vonult. A letenyei híd még mindig nem készült el, s így az átkelés kompokon és ladikokon történt. Egy túlterhelt ladik elsüllyedt, s a Hunyadi-csapat két katonája vízbe fulladt. ...

...Harmadszor: a tisztek kardjuk megtartása mellett foglyok maradnak.
Ami a magyarok kezébe került a népfelkelés által és a Bárándnál elszenvedett veszteségek után, mintegy 7800 ember és 10 löveg220 volt. 7-én és 8-án a foglyokat elvezették, a népfelkelést hazabocsátották. Perczel most 6 zsákmányolt löveggel megerősítve magát, október 8-án 3 zászlóaljjal (az egyetemi légiót feloszlatták)221 2 század Miklóshuszárral és 8 löveggel222 Horvátország felé indult, éspedig
8- án Enyingre,
10- én Veszprémbe, s ott maradt 11-én és 12-én, 13-án Füredre,
13-án és 14-én gőzhajón Keszthelyre,
15-én Kiskomáromba, s 16-a éjjelén részben kocsikon Nagykanizsára. Itt csatlakozott Perczel hadtestéhez egy zászlóalj zalai önkéntes (a későbbi 47. honvéd zászlóalj).
A hírre, hogy az ellenség Kottorinál és Letenyénél áll, 17-én hajnali 3-kor Perczel két hadoszlopban a Mura felé vonult. Az első oszlop, amely másfél zászlóalj gyalogságból, 2 század huszárból és 4 lövegből állt223, Szepetnek és Molnári felé vette útját, néhány ágyúlövést követően kieszközölte az átkelést a Murán, s egy ágyút zsákmányolt.
Alsó-Domborún, ahová az ellenség be akarta magát venni, heves utcai harc kerekedett, amely a horvát hadoszlop teljes szétbomlásával végződött. A magyar csapatok este Szentmária és Alsó-Mihályovác között ütöttek tábort. Ezalatt a második hadoszlop, amely Perczel személyes vezetése alatt két és fél zászlóalj gyalogságból és 4 lövegből állt224, Becsehelyen keresztül Letenyéig nyomult előre. Szemenyénél egy jelentéktelen összecsapás során 460 zalai önkéntes az ellenséges jobbszárnyat megkerülve, egyúttal a Murát is átlépte, s a hátráló ellenséget Turcsiscséig225 követte, ahol 3 löveget zsákmányolt. Egy Kottoriból érkező ellenséges osztagot (7 tiszt, 736 ember, 600 puska, 136 dzsida és 7 dob) Hodosánnál ejtett foglyul egy Hunyadi-gyalogszázad.226
18-án mindkét hadoszlop Csáktornyára vonult, s előőrseit a Drávánál állította fel. Az ellenség Varasdig vonult vissza. Perczel november 8-ig maradt ebben az állásban, csupán megfigyelve a stájer és a horvát határt, mivel ahhoz túl gyenge volt, hogy átkelést...

III. A Szekulits239 tartalék hadtest240 visszavonulása Nagykanizsáról Ceglédig.
Szekulits tartalék hadteste Perczel elvonulása után Lendváról, elhagyta letenyei. molnári és beleznai állását, s csapatait Nagykanizsán összpontosította, hogy téli szállást foglaljon. Azonban már 1848. december 24-én Szekulits őrnagy parancsot kapott Perczeltől, hogy csapataival késedelem nélkül kerekedjen fel, s vonuljon Tórvázsonyba, ahol további parancsokat kap. Szekulits ennek megfelelően a korábban alája adott csapatokkal 25-én Kiskomáromba vonult,
26- án Keszthelyre,
27- én Tapolcára (28-án pihenőnap)
29- én Tótvázsonyba, s egy itt kapott parancs után
30- án Palotára, onnan azonban Perczel móri vereségének hírére csupán négyórányi pihenő után 31-én hajnali két órakor Lepsényre vonult.
A vonulás megszakítás nélkül folytatódott Sárosdon, Perkátán és Dunapentelén keresztül Dömsödig, ahová Szekulits 1849. január 2-án az 56. és 60. zászlóaljjal, egy század Miklós-huszárral és egy 8 ágyúból álló üteggel érkezett meg. A 44. és a 61. zászlóalj Perkátánál elvált a hadtesttől és Pestre vonult, ahol csatlakozott Perczel csapatai-

nius 13. - augusztus 27. HK 1928. 359. A közlő félreolvasta a szöveget, s Trangoss helyett Irányost ír., Zámbelly i. m. 279. o., Görgey István I. 92. o.
2 3 9 Szekulits (Sekulits) István (1810-1885), kilépett cs. kir. főhadnagy, honvéd ezredes, hadosztályparancsnok. Várfogságot szenved.
2 4 0 Helyesen: hadosztály

Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata. Zala megye, 1848. október 17 - december 24.

...Az 1848/49. évi szabadságharc tábornokainak több mint egyharmada hagyott hátra emlékiratokat. A szerzők - bár tisztában voltak önnön szerepük fontosságával - némi köteles szerénységet mutattak memoárjaik írásánál. Nem restellték bevallani egyes hibáikat, hogy a többiről annál mélyebben hallgassanak. Egyetlen kivételt találunk a tollforgatáshoz folyamodó hadfiak között: Perczel Mórt. Az ő emlékirataiban nyoma sincs bárminő önkritikának. Részletes kidolgozásukban talán ezért sem jutott tovább soha 1848 őszénél. Ez időszaki működésének előbb az első "Első hadjáratom" címet adta, majd - Julius Caesar után, egyes szám harmadik személyben a "Perczel Mór első és pedig honmentő hadjárata" címmel látta el. Ez a sok kitérővel teli fejezet tartalmazza Perczel hadi tetteinek krónikáját a pákozdi csatától az ozorai diadalon át az 1848 őszi zalai hadműveletekig. Az első két eseménysorozatban Perczel viszonylag csekély szerepet játszott. Muraközi hadjáratát viszont valóban egyedül vezette. Itt mutatkoztak meg először hadvezéri képességei és hibái. Ezért érdemli meg, hogy a főszereplő által adott címmel tárgyaljuk történetét...

1904-ben Fedák Sári, a híres primadonna részére vásárolt egyik hódolója (valószínűleg szintén a Lyka-örökségből - vagy más forrásból, az idekerült szolgabíró, aki szintén a mai kárpátaljáról származik adományozta) egy 400 kat. holdas birtokot tágas, földszintes kúriával. A művésznő - akinek híres ló tenyészete volt itt - birtokát Weiss Ede csurgói nagykereskedőnek adta el 1916-ban, Aki 1919-ben szintén parcelláztatta.

1920-ban a falu határa Kotori területéből mintegy 300 kat. holddal bővült, amit részben az agrárproletárok, részben a "vitézek" és rokkantak kaptak meg. Négy házhelyet is osztottak.
Egyházi és kulturális szempontból Tótszerdahely a XVIII. sz. elejétől Tótszentmártonnal állt szoros kapcsolatban. A lakosság odajárt templomba, a gyerekek pedig - amikor tudtak - iskolába. Saját iskolája - egy 3 tanerős, 2 tantermes róm. kat. népiskola - csak 1870 körül létesült, melyben még 1925-ben is tanítottak. Nagy hiányt pótolt, mert hihetetlenül magas volt az analfabéták száma. 1929-ben a község a volt Fedák- kastélyt vásárolta meg iskolának és pedagóguslakásnak, amely 1976-ig szolgálta ezt a célt. Mint társadalmi szervezet a 25 tagú önkéntes Tűzoltótestület működött aktívan évtizedeken át.
Közigazgatásilag a falu 1922-ig a Tótszentmártoni körjegyzőséghez tartozott. Akkor körjegyzőségi székhely lett, s Molnárit is hozzácsatolták. Fejlődése az I. világháború után így felgyorsult, s mindinkább az itteni horvátság központjává vált. Elősegítette ezt az is, hogy 1930-ban plébániát kapott, sőt filiaként hozzácsatolták Molnárit is.
1925-ben a lélekszám 1626, a házak száma pedig 340. A lakosság többsége változatlanul igen szegény volt. Napszámra kevés lehetőség nyílt, mert a legnagyobb gazdának is csak 18 holdja volt. 4 kovács, 4 asztalos, 7 cipész, 6 kőműves, 2 bognár, 4 ács és 5 takács működött ekkor a községben. A szomszédos falvak lakosait főleg az itteni takácsok látták el a piros és bordó fölszedett hímű halottas lepedőkkel, ágyterítőkkel. paszitos vékaruhákkal. Muraköz el-csatolása után a festett bútorok - a tálasok, sublódok, kisebb és nagyobb padok - zömét is helybeli asztalosok készítették. A lakosság ellátását 2 fűszerüzlet és a Hangya-szövetkezet biztosította. Kövezett utat azonban csak 1940-ben kapott a Bázakerettyei új olajkutak könnyebb megközelítése céljából.
Mivel nagybirtok már nem volt a határban, 1945-ben csak minimális földet oszthattak. A korábbi munkaalkalmak - mint a summásság, a kepés-aratás - megszűnte következtében az 1950-es évektől mind a fiatalság, mind a családfők tömegesen vállaltak munkát a Dunántúl hatalmas új telepein: Inotán, Sztálinvárosban (ma Dunaújváros), Komlón stb., ahonnan általában kéthetenként jártak-haza. Ezért a falu tényleges szaporodása 1945-1970 között negatív volt. A munkások keresetükből elsőként kis szőlőt vásároltak, majd új házat építettek vagy korszerűsítették a háztartást és a gazdaságot. Bár a távingázás az óta sem szűnt meg, Tótszerdahely a legtöbb horvát faluval együtt azon zalai települések közé tartozik, melyek lélekszáma 1970 óta ismét gyarapszik: a tényleges szaporodás 1970-80 között ugyanis kereken 100 fő volt Példaként említjük még, hogy az 1970-ben fennálló házak 48%-át 1960 és 1969 között építették.

Az elhallgatott magyar Szibéria

Árkus, Borsós, Borzas-Mihályhalma, Ebes, Elep, Erzsébet-tanya, Kócspuszta, Kónya, Kormópuszta, Lászlómajor, Lenintanya, Tedej. Kényszermunkatáborok a Hortobágyon, melyekben tízezren raboskodtak a Rákosi-érában családostól, bűntelenül.
Említést sem tettek évtizedeken át az iskolákban a magyar történelem eme sötét időszakáról, a szörnyűségeket átélőket pedig hallgatásra kényszerítette a hatalom. Ezért még ma sem sokan tudják, hogy 1950 és 1953 között mintegy 10 ezer ártatlan embert bírósági ítélet nélkül, bűntelenül, családostól elhurcoltak a Hortobágyon létesített, szigorú rendőri őrizet alatt tartott kényszermunkatáborokba. A cél a terror, a megfélemlítés volt, a kommunista hatalom háborús hisztériát keltett, aminek áldozatai főként a déli és nyugati határsávban lakók, valamint nagyobb települések polgárai, az osztályellenségek , a politikailag veszélyes elemek lettek. Szabadulásuk után a megfélemlített áldozatok még évtizedeken át hallgattak a történtekről, hiszen soha nem tudták meg, ki volt az a jóakarójuk, akinek köszönhették a szenvedéssel teli éveket. A rendszerváltás hozta el számukra a valódi szabadságot: ma már csak a sebek feltépése, az emlékezés fájdalma akadályozhatja őket abban, hogy elmeséljék mindenkinek, mi történt velük a Hortobágyon, amelyről többségünknek csak idilli képek jutnak eszébe. Élnek még tanúságtevők, ám sajnos, egyre kevesebben, a múló idő sokakat elragadott közülük.
A még élő elhurcoltak közül Takács Jánost, Tislér Jolánt és Varga Albertet kértük arra, hogy idézzék fel életük eme sötét darabját.
- 1950-ben érettségiztem, s éppen a fáradalmakat akartam kipihenni még az egyetem előtt, amikor 10 nappal később, hajnali 3 órakor dörömböltek a házunk ajtaján - idézte fel elhurcolásuk első lépcsőfokát Takács János, aki 40 hónapot töltött a fogságban. - Két ávós volt az, akik közölték velünk, hogy el kell hagynunk az otthonunkat, s kényszer-lakóhelyként Kócspusztát jelölték ki számunkra. Nem engedték azt sem, hogy az értékeinket magunkkal vigyük, csak annyit, amennyi három kisebbfajta zsákba belefért. Új életet kellett kezdenünk egy olyan helyen, ahol embertelen körülmények vártak minket. Egy birkahodályba raktak be minket, amiben fél méter vastag trágya volt, s előbb fel kellett csákányoznunk és kihordanunk, hogy be tudjunk költözni. Így kezdődött az a negyven hónap, amiről józan ésszel soha nem gondoltuk volna, hogy valóban megteszik emberekkel. Ártatlanok voltunk, bűntelenül kerültünk oda, még kreált bűnöket sem tudtak felmutatni velünk szemben. A házunkból - a többiek ingatlanjaival is ez történt általában - tsz-iroda lett.
A tótszerdahelyi Tislér Jolánt és családját Tedére telepítették ki. Ugyancsak éjszaka törték rá a családra a ház ajtaját, az ávósok fegyvert fogtak a 3 és fél éves Jolánra és egy évvel idősebb nővérére.
- A mi kitelepítésünk 1951. december 6. éjszakáján történt - meséli Tislér Jolán, aki évekig a helyi általános iskola igazgatójaként tevékenykedett. - Édesanyám 23 éves volt akkor, 15 hetes terhes az öcsémmel. Mindannyiunknak menni kellett, nekem és a 4 és fél éves nővéremnek, illetve a 70 éves nagymamának is. Apám éppen a pécsi bányában dolgozott, így nem volt itthon, amikor éjszaka ránk törték az ajtót az ávósok. Amikor bejöttek, elemlámpával az arcunkba világítottak és ránk fogták a fegyvereiket, pedig semmit nem csináltunk.

Mukkanni sem mertünk. Aztán felolvasták a kitelepítésünkről szóló határozatot, persze, én és a nővérem elsírtuk magunkat. Egy ávós a karjára emelt - soha nem felejtem el az arcát.Azt mondták, két óránk van az összepakolásra, ám ebből végül csak 15 perc lett. Édesanyám amit tudott, gyorsan összekapkodott, egyik zsákba ruhákat tett, egy másikba a kenyeret bújtatta. A nagymamám figyelmeztette anyánkat, hogy a gerenda mögött van néhány szem kockacukor, rakja el azt is nekünk, gyerekeknek. Az csak a vonaton derült ki, hogy anyám tévedésből nem a cukrot kapta le a gerendáról, hanem a kék festéket, amivel a meszet szokták színezni. Amikor pedig előkerült a zsák mélyéről a kenyér is, ijedten konstatáltuk, hogy a szétszóródó festéktől az is kék lett... Ez azonban egyáltalán nem zavart minket. A táborról viszont kevés dolog maradt meg bennünk. Arra emlékszem, hogy 160-an voltunk a barakkban, vaságyakon aludtunk, fűteni pedig nem lehetett, hiszen egyetlen kályha volt csupán. Ezekben a barakkokban, istállókban előzőleg állatok éltek, talán nyilvánvaló, hogy embertelen körülmények között kellett laknunk, s mondhatom, millió könnyet hullajtottunk. A nagymama keveset tudott magyarul, de amíg élt, mindig azt kérdezgette, mit ártottam ezeknek az embereknek?
A család csak 1953 augusztusában szabadulhatott, ám nem mehettek vissza Tótszerdahelyre, egészen 1956-ig Balatonmárián éltek. A szerdahelyi házból tsz-raktár lett, illetve a hatalom egy idegen embert költöztetett bele. Amíg ő nem távozott, addig nem jöhettek vissza otthonukba Tislérék.
A somogyi-zalai határhoz közeli Zákányfaluból vitték el Varga Albertet, aki egy könyvben is megírta az átélt borzalmakat - okulásul az utókornak.
- Soha nem felejtem el, egy hosszú-hosszú szerelvényre raktak minket, s elindultunk a Hortobágyra - idézte fel elhurcolásának éjszakáját Varga Albert. - Amikor megérkeztünk, a vonat nem gördült be az állomásra, hanem megállt a nyílt pályán, s ekkor olyan kép tárult elém, amire míg élek, emlékezni fogok, annyira borzasztó volt. A vagonokban öregek, gyerekek sírtak, jajgattak, kint, a pálya mellett pedig rengeteg lovaskocsi állt, a kocsisok - lévén, hideg pusztai éjszaka volt - kis tábortüzeket raktak, s kegyetlenül káromkodtak, miközben a rendőrök futkostak a kocsik között. Megkezdődött a kirakodás. Még most is előttem van: a hold óriásinak tűnt és vörösnek, soha nem láttam ilyennek. A kísérteties vörös fény, a síró, jajveszékelő emberek és az ordító rendőrök olyan benyomást tettek rám, mintha a pokolba kerültem volna. Később kiderült, bizony, nem sokban különbözött ez a hely attól...

A közelmúlt

Fedák kúria
A település ékköve lehet a Fedák-kúria
Tótszerdahely - Hosszú évekig úgy tűnt, hogy az enyészeté lesz a Fedák-kúria, ám egy pályázat eredményeként most a település egyik ékköve lehet az épület.A mintegy 70 millióforintos beruházás mára végéhez közeledik,a felújított épület több funkciót is kap.
Nem sokon múlott, hogy pár évvel ezelőtt nem bontatta el az önkormányzat az egykori kúriát, mivel az épület helyreállítására nem volt pénz. Egészen tavalyig, akkor ugyanis 60 milliót nyert a falu önkormányzata az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) keretében.
- Az elnyert 60 millió mellé, mintegy 10,6 millió forintos önrészt kellett biztosítanunk, ám ebből az összegből 6,3 milliót átvállalt a Belügyminisztérium - mondta Tislér István polgármester. - A felújítás tavaly októberben indult, az 580 négyzetméteres épület 80 százalékát helyre kellett állítani. A külső és belső rekonstrukció a gépészeti szereléseket, a tető felújítását, a nyílászárók cseréjét, sőt, némi parkrendezést is tartalmazott.
Bár az ünnepélyes átadás csak a nyár végére várható, a település önkormányzata már az épület új funkcióiról is határozott.
- A tervek szerint itt kapnak majd elhelyezést a község civil szervezetei, illetve kialakításra kerül egy kisebb, 50 fős konferenciaterem is - folytatta a polgármester. -Az épület egyik szegletében a kúria korábbi tulajdonosáról, Fedák Sáriról egy állandó kiállítást is szeretnénk berendezni. Ő volt a 20. század első felének legnépszerűbb operettprimadonnája, állítólag egy-egy színházi évad után gyakran pihent ebben az épületben.
Tislér István hangsúlyozta az augusztusi átadás csak a felújítás első ütemének végére tesz pontot, az önkormányzat nemrég újabb jelentős összeget - 16,5 milliót - nyert a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól tíz vendégszoba kialakítására. A harmadik ütemben - erre egyelőre még nem sikerült pénzügyi támogatást szerezni - pedig egy étterem, illetve egy konyha kialakítását célozta meg a tótszerdahelyi önkormányzat.
Mindent összevetve érdemes volt várni, hiszen nemcsak az épületet sikerült megóvni, de az új funkciókkal a lakosság is nyert a felújítással
Lassan átadják a Fedák-kúriát
Tótszerdahely - A nyár végére befejeződik a Fedák-kúria több tízmilliós felújítása. A helyi önkormányzat az épület bizonyos részeire talált már funkciót, jóllehet új tervek s ötletek is vannak.
Ősztől már az ultiversenyt is itt rendezik Tótszerdahely  - A nyár végére befejeződik a Fedák-kúria több tízmilliós felújítása. A helyi önkormányzat az épület bizonyos részeire talált már funkciót, jóllehet új tervek s ötletek is vannak. Végéhez közeledik Fedák Sári - a XX. század első felének legnépszerűbb operettprimadonnája - egykori kastélyának komplex felújítása. Az önkormányzat még a tavalyi esztendőben nyert 60 millió forintot az Európai Unió Regionális Operatív Programjából, melyhez további pénzek is társultak, így végül közel 70 milliót költhettek az ingatlan helyreállítására, illetve a hozzá tartozó birtok újraparkosítására, ahol mintegy 150 fát is ültetett az önkormányzat. - Augusztus végére várhatóan befejeződik a munka, a felújítás során szinte mindent ki kellett cserélni, néhol még a főfalakat is meg kellett erősíteni - magyarázta a település polgármestere. - A volt kastély egy részéből kistérségi központot alakítunk ki, s egy kis múzeumot is szeretnénk nyitni. A közelmúltban egy másik pályázaton is jól szerepeltünk, így a tetőtér beépítésével szálláshelyek kialakítására is lehetőségünk nyílik. A későbbiekben egy másik pályázaton is jól szerepeltünk, így a tetőtér beépítésével szálláshelyek kialakítására is lehetőségünk nyílik. A későbbiekben egy konyhát, egy éttermet és egy konferenciatermet is szeretnénk itt kialakítani, bár ehhez további támogatás kell. A polgármester elárulta a régi kastély közösségi helyként funkcionál majd, többek közt itt akarják megrendezni a Fedák Sári ulti versenyt is. Tótszerdahely - A nyár végére befejeződik a Fedák- kúria több tízmilliós felújítása. A helyi önkormányzat az épület bizonyos részeire talált már funkciót, jóllehet új tervek s ötletek is vannak.

Régió-ház - kisrégiós forrásközpont kialakítása Tótszerdahelyen [2006-08-25]
A tótszerdahelyi községi önkormányzat kívülről és belülről is teljesen újjáépíti a településen található volt Fedák-kúriát. A megújuló épületben egy régiós forrásközpont és kulturális intézmény kap helyet, melynek része lesz többek között a horvát népművészeti múzeum, ill. egy konferenciaterem is. Az AVOP-3.4 Falufejlesztés, -megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése pályázati keretéből 45 millió forinttal támogatja a megvalósítást, mely 2005. augusztus 25. és 2006. szeptember 14. között zajlik. (KultúrPont Iroda)
A Tótszerdahelyi önkormányzat vezette AVOP-projekt során megszülető kisrégiós forrásközpont kialakítását több tényező is indokolta.
A község közelében található a Murafolyó, melyet gyors sodrásának köszönhetően előszeretettel keresnek fel a vízi sportok kedvelői. A Mura közelsége lehetővé tette több bányató kialakítását is, melyek környezete - akárcsak a folyóé - szinte érintetlen állapotban megmaradt. A tavak körül horgászparadicsom, üdülőközpont kialakítására van lehetőség természetközeli, nyugodt környezetben. A horvát-szlovén-osztrák határ közelsége miatt előszeretettel keresik fel a térséget külföldi vadászok, halászok. Az odalátogatókat - az elmúlt évek során végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetően - ápolt, rendezett településkép fogadja. A község központjában található a műemlék értékű volt Fedák-kúria, meglehetősen leromlott állapotban, amely a község lakói és látogatói számára is szembetűnő egységes településképet rontja. A forrásközpont kialakításának egyik legfontosabb célja a természetvédelem, a mezőgazdaságon és a turizmuson alapuló vidékfejlesztés. A kúria külső és belső felújításával egy a térséget kiszolgáló, egyben a község legjelentősebb építészeti értékét felmutató olyan központ jön létre, mely alkalmas rendezvények, konferenciák, képzések és szemináriumok lebonyolítására. A ház így nemcsak szépségét nyeri vissza, hanem egyben új funkciókat is biztosít.
Az 588 m2 alapterületű, "L" alakú épület földszintes, részben pincézett, nyeregtetővel borított. A felújítás első üteme tartalmazza az épület tetőszerkezetének, külső nyílászáróinak, a homlokzatnak valamint a belső rész alapterületének felújítását. Ez magában foglalja egy 60 fős konferenciaterem/stúdió, az irodák, a horvát néprajzi múzeum és a vizesblokk kialakítását, valamint a konyhai rész szerkezeti megvalósulását. Az épületszárny a felújítás után használatba vehető. A forrásközpont megvalósulásával létrejön egy olyan helyszín, amely kiszolgálja a turistákat, a térség vállalkozóit, továbbá lehetőséget ad a község lakosságának foglalkoztatására és serkenti az idegenforgalmat. A hármas határ közelsége elősegítheti a külföldi tőke beáramlását a térségbe. Ennek következményeként várhatóan csökken a munkanélküliek száma, a község és a térség lakossága hosszútávon megélhetést talál. Nem elhanyagolható tényező az épület felújításával járó településkép-változás. Az épület történelmi és építészeti értékeket is felmutat, mivel az 1900-as évek elején Fedák Sári színésznő tulajdona volt.
A projekt megvalósulásának időpontja: 2005. augusztus 25. - 2006. szeptember 14.

Az elmúlt évek talán legnagyobb szabású beruházása valósult meg a település életében a volt Fedák- kúria felújításával. Az épület éveken keresztül közcélokat szolgált, hiszen volt általános iskola, múzeum, könyvtár, sőt még varroda is. Az évek múlásával állaga erősen romlani kezdett, szinte használhatatlanná vált. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program lehetővé tette az ingatlan felújítását. A pályázati projekt elnevezése: Régió Ház Kisrégiós Forrásközpont kialakítása Tótszerdahelyen, melyre Önkormányzatunk az országban egyedüliként 200 Ft híján, a maximális 60 millió Ft pályázati támogatást kapta. Így sikerült megmenteni az enyészettől ezt az emlékekben gazdag, a falu történetének legősibb épületét. Még ebben az évben sikerült a Belügyminisztériumtól az önerő kiváltására 6,3 millió Ft-ot nyernünk, majd 2007-ben a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól a padlástérben 10 db fürdőszobás szoba kialakítására nyertünk 16,5 millió Ft-ot, mindössze a 80 milliós keretből. Az épület felújításával a természet- és környezetvédelem, a mezőgazdaságon és turizmuson alapuló vidékfejlesztési forrásközpont kialakítása volt a cél. Ennek egyik bázisa a Muramenti Nemzetiségi Területfejlesztési Társulás munkaszervezete, melynek célja a pályázatok megírásával segíteni a vidékfejlesztést, a térség településeit. A volt Fedák- kúria külső és belső felújításával egy a térséget kiszolgáló, egyben a község egyik legjelentősebb építészeti értékét megjelenítő centrum jött létre, mely alkalmas rendezvények, konferenciák, képzések, szemináriumok rendezésére. Ha a fejlesztés szükségességét akarnánk megindokolni, elmondhatjuk, hogy Tótszerdahely község a Mura közelében fekszik. A Mura menti érintetlen természeti környezet, a folyó gyors folyása, a település környéki bányatavak lehetővé teszik a vízi sportok, természetjárók, horgászok igényeinek kielégítését. Ezen a területen már jó úton jár a horgászegyesület, hiszen egyre nagyobb számú haltelepítéssel, a környezet rendezésével járul hozzá a természeti értékek megőrzéséhez. A Mura, a holtág, a bányatavak az érintetlen környezet lehetőséget adnak egy vízi paradicsom, üdülőközpont kialakítására. A hármas határ közelsége miatt előszeretettel keresik fel térségünket külföldről ide látogató horgászok, vadászok. Az ide látogatókat az évek során végrehajtott fejlesztéseknek köszönhetően ápolt, rendezett, szép településkép fogadja. A régi, leromlott állagú Fedák- kúria volt a község központi helyén, amely mind az itt lakókban, mind az ide látogatókban rossz emléket ébresztett, a településképet rontotta. Az ide látogatók nagyrészt átutazóban érintik a térség településeit. A térség adottságainak részletes, alapos megismeréséhez nincsenek meg a szükséges feltételek. Az érintett 11 település egyikében sem található egy, a turisták, külföldi üzletemberek, igényeit kielégítő központ. A fejlesztés során olyan centrum került kialakításra, melyben a vendégek kikapcsolódhatnak, későbbi fejlesztésnek köszönhetően étkezhetnek, de információt ad továbbá befektetési lehetőségekről, környékbeli érdekességekről, látványosságokról. A fejlesztéssel az önkormányzat egy kisrégiós központot hozott létre mindössze 11,5 millió Ft-os saját forrás biztosításával.

TÉLEN IS DOLGOZNAK A FEDÁK SÁRI KASTÉLYÁBAN
Megszépül a művészlak
A téli hónapokban is folytatódik Fedák Sári kastélyának felújítása Tótszerdahelyen. A rekonstrukcióra uniós forrásokat nyert az önkormányzat.
Az 1879 és 1955 között élt neves színművész játszott többek között a Népszínházban, a Vígszínházban, a Király Színházban, valamint Bécsben, Berlinben, Párizsban, Londonban és az Egyesült Államokban is fellépett. A XX. század első felének legnépszerűbb operettprimadonnája volt, játékát kivételes tánctudás és temperamentum jellemezte. Egyes források szerint az övé volt az első pesti automobil, azzal szokott lejönni Zalába is - a Tótszerdahelyiek őszinte rémületére, ugyanis szemtanúk szerint a művésznő már messziről nyomta a dudát, hogy az állatokat hajtsák le előle az útról. Ugyanis 1904-ben egy 350 holdas birtokot vásárolt Tótszerdahelyen, egy-egy színházi évad után gyakran pihent a földekhez tartozó kastélyban; gazdálkodással is próbálkozott, ezért szarkasztikusan "agrárius primadonnának hívták. Más források szerint a szerdahelyi birtokot egyik rajongója ajándékozta a primadonnának. Az azonban biztos: a birtokon lévő kastélyból civil kistérségi forrásközpont lesz.
Az önkormányzat az Európai Unió Regionális Operatív Programjától nyert csaknem hatvanmillió forintot az épület egy részének rendbetételére és az azt körülvevő birtok újraparkosítására: körülbelül százötven fát ültettek el a kertben.
Az összesen hetvenmillió forintos beruházás során egy úgynevezett kistérségi forrásközpontot alakítanak ki, amelyben irodákat kapnak a település civil szervezetei, ezeken kívül néprajzi múzeumot, konferenciatermet, éttermet és vendégszobákat is kialakítanak. Az első ütemben - erre elegendő az elnyert támogatás - a felújítás, illetve az irodahelyiségek és a konferenciaterem kialakítása történik meg. Tislér István elmondta: várhatóan augusztus végéig végeznek az első ütem megvalósításával, szándékaik szerint pedig jövőre befejeződhet a teljes rekonstrukció, bár ez még pályázati sikerek függvénye.

Már turistákat is vár a megszépült kúria

A Fedák Sári Kúria felújításának második ütemében az egyre szebb épület tetőterében tíz szobát alakított ki az önkormányzat. Az ünneplés előtt a házban dolgoztak is: a letenyei foglalkoztatási paktum tanácskozott.
A rendkívül lerobbant állapotú Fedák- kúriába nagyjából egy éve összegyűltek már ünnepelni a térségbeli meghívottak: akkor 70 millió forintos költséggel (az ügyesen pályázó önkormányzatnak ebből mindössze 4 milliót kellett önerőként kifizetnie) mentették meg az enyészettől a kastélyt. Ezúttal - mint azt bevezetőjében Tislér István polgármester elmondta - 23,5 millió forintba került a tíz, fürdővel is felszerelt, turistaszállónak szánt tetőtéri szoba kialakítása, némileg alacsonyabb helyi pályázati hatékonysággal. A saját erő ugyanis ezúttal már 7 millió forintra rúgott.
Avatóbeszédében a helyhatóságban meglévő alkotó erőre mutatott rá Göndör István országgyűlési képviselő is. Követendő példának állította a Tótszerdahelyieket, mert mint mondta: válogatni lehet a vidékfejlesztési pályázatok közt, rengeteg, a Fedák- kúria felújításához hasonló kisebb célt lehet megvalósítani ezekből a pénzekből. Ám helyi ötlet és erőfeszítés nélkül semmi sem sikerülhet.
A második ütem tervezéséért Végh Lászlónak, a kivitelezés ügyében pedig a szepetneki székhelyű Grasal Kft.-nek járt a köszönet. A házban már működik kistérségi iroda, rövidesen helyet foglalnak benne a helyi civilek, tervezik az iskolából a helytörténeti gyűjtemény áttelepítését, folyamatban van egy Fedák Sári emlékszoba kialakítása, s remélik, az első turisták is már ezen a nyáron befutnak.
Addig (és persze utána) is olyan összejöveteleknek ad otthont a ház, mint a letenyei központú, 35 települést érintő foglalkoztatási paktum konferenciája. A munkaszervezetet vezető Nagy Árpádné elmondta: az ülés mérföldkő volt a tömörülés történetében.
- Elkészült a helyzetértékelés, amelynek nyomán kimunkáljuk a térség foglalkoztatási koncepcióját - hallottuk tőle. - Ám itt nem is ez a végeredmény az igazán fontos, hanem az addig vivő út, a sok, maihoz hasonló összejövetel, az együttműködés, a közös gondolkodás és a remek ötletek. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki ma érezte meg igazán, mit jelenthet, amikor ennyi alkotó ember összegyűlik, s megindul egy nagy cél érdekében

Horvát-magyar határon átnyúló projekt
Tótszerdahely - A Muraköz megyei vízművekkel összefogva, az IPA horvát-magyar határon átnyúló programja keretében valósítja meg szennyvíztisztítója és átemelője rekonstrukcióját három dél-zalai település.
A muraköziek gesztorságával benyújtott pályázat 2.619.953 eurós összeget eredményezett, amiből 1,6 millió euró Horvátországba kerül, Podturenben egy új központi szennyvíztisztító megépítésére, 1 millió 32 ezer euró pedig a magyar oldalra, ahol Tótszerdahely önkormányzata képvisel három települést. - Tótszerdahely, Tótszentmárton és Becsehely települések szennyvíztisztítójának, valamint átemelőinek rekonstrukciója valósulhat meg a hozzánk került, több mint egymilliós uniós forrásból - hallhattuk Tislér István szerdahelyi polgármestertől, aki kedden egyeztetett Csáktornyán a horvát projekt-partnerekkel.

- A rekonstrukció elodázhatatlan volt, mivel gyakorlatilag 1993 óta üzemel a szennyvíztisztító telepünk, ami az elmúlt 17 évben amortizálódott, s ennyi idő elteltével a szennyvízátemelők gépészetét is illik kicserélni. Nem szeretnénk, ha probléma lenne az ellátásban, ugyanakkor egy ilyen volumenű beruházást csakis pályázati keretben tudunk megvalósítani, mert így egyszerűbb és olcsóbb, s nem a lakosságot terheli. Az sem mellékes, hogy energiatakarékos szivattyúk kerülnek beépítésre, s önkormányzataink hozzájárulása önrészként csupán öt százalékos. A három dél-zalai települést érintő szennyvízberuházás a közbeszerzési eljárást követően, várhatóan nyáron indulhat el.

Raftingbázis a Murán

Három zalai szervezet összesen mintegy 354 millió forintot nyert a Nyugat-dunántúli Operatív Program turisztikai projektek támogatása érdekében megjelentetett pályázati kiírásán.
Erről tegnapi sajtótájékoztatóján beszélt Baracskai József, a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács tagja. A tájékoztató helyszínéül azért választották a tótszerdahelyi Fedák-kúriát, mert a Kerka Menti Települések Szövetsége is a sikeres pályázók között van, 127 millió forintot nyert. Ebből a pénzből - no és persze az önrészből - a Mura és részben a Kerka víziturisztikai lehetőségeit hasznosítják a beruházók, többek között raftingbázist, valamint kikötőket és pihenőhelyeket építve ki a két folyó mentén.
A Lenti Kistérség Többcélú Társulása 67 millió forintot nyert az operatív programtól Barangolás a Kerka mentén elnevezésű, a kistérségben túraútvonalak kiépítését, a turisták információkkal való ellátását célzó projektje megvalósítására.
Baracskai József beszámolt arról is: a Pannon Egyetem szintén a sikeres pályázók közé került, a keszthe-lyi kistérségben vizes élőhely bemutató park és ökoturisztikai oktatóközpont kialakítására 160 millió forintos támogatást kapott az intézmény.
A projektek várhatóan két éven belül megvalósulnak. Megjegyezte: a regionális fejlesztési tanács is kissé értetlenül fogadta, hogy a termálfürdőkben bővelkedő Zalából nem érkezett meglévő termálfürdők fejlesztésére pályázat a Nyugat-dunántúli Operatív Programhoz, pedig abban komoly forrás állt rendelkezésre ilyen célú projektek támogatására.

Murai halasnapok

Tótszerdahely - Harcsapörkölt, halászlé, grillezett fogas, rántott csuka - mindez megtalálható és fogyasztható volt a hét végén a horvátok lakta faluban, ahol első alkalommal rendezték meg a Mura Menti Halasnapokat.
Kicsik és nagyok egyaránt kiválóan érezték magukat a Szerdahely-Tó Kft. területén megtartott eseményen.
- A Mura völgyében még soha nem volt hasonló rendezvény, márpedig az emberek itt is szeretik a halételeket - magyarázta Horváth István, a területet biztosító kft. résztulajdonosa, az egyik főszervező. - Ezért gondoltunk arra, hogy a Mura közelségét, a terület adottságait kihasználó eseményt szervezünk.
A Kanizsa és Környéke Gasztronómiai Egyesülettel közösen megrendezett és lebonyolított halasnapok már az első alkalommal nemzetközi rangra emelkedtek: szlovén és horvát csoportok is beneveztek a meghirdetett versenyekbe. A rendezvény első napján a szakácsok versengtek két kategóriában: halászlé, illetve egyéb halételek készítésében.
- A jó magyar halászlé legyen paprikás és piros színű - jelezte a finom ételeket elbíráló zsűrit vezető Németh József, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) vendéglős és hagyományőrző bizottságának elnöke. - Amúgy ahány város, annyiféleképp készítik, összesen 12 fő csoportra osztva 800-féle halászlevet ismerünk.
Végül a zsűri a legjobbnak a nagykanizsai Németh Károlyné és csapata halászlevét találta. Az egyéb kategória győztese Gulyás László és Kotoriból érkezett csapata lett. Az MNGSZ különdíját a nagykanizsai SE-PA baráti körnek ítélték oda.
A halasnapok második felvonásában, tegnap pedig a sporthorgászoké volt a főszerep. A horgászversenyt az ifjúságiak között a Zalaszentbalázsi Szabó Gábor, a felnőtteknél pedig a lenti Király Győző nyerte.

2007. október
A falu iskolájában két napon át Blazsetin István pedagógusra, illetve magyarországi horvát költőre emlékeztek, születésének évfordulóján.
Blazsetin István 1941. október 24-én született Hercegszántón. A fővárosi horvát nyelvű tanítóképző elvégzése után, 1959-ben került Tótszerdahelyre, ahol pedagógusként több generációt nevelt a horvát nyelv szeretetére. Mint a rendezvényen Pénzes László, a programok egyik házigazdája idézte: igazi tanítója volt a zalai horvátságnak; a helyi, megyei és országos közélet motorja; az oktatás nagy tekintélyű szakembere. Ápolta a Muraköz, Horvátország, illetve a megyénkben élő kisebbség kapcsolatait, például verseivel is, melyek többsége egyébként a gyermekekhez szólt.
Tiszteletére 48 diák részvételével szavalóversenyt is rendeztek, amit Hepp Mihály, az Országos Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke nyitott meg, a díjakat pedig a költő özvegye, gyermekei és unokái adták át. A győztesek: Schevelik Kitti (1-2. osztályosok), Molnár Emma (3-4. o.), Ribarics Dorottya (5-6. o.), Turul István (7-8. o.).
A naphoz még a Hrvatski Glasnik című horvát hetilap olvasó-találkozója tartozott. Szombaton tudományos konferencia előadói (dr. Barics Ernő a pécsi egyetemről, Petrics Mária a fővárosi horvát gimnáziumból, valamint a költő fia, Blaszetin István) idézték a pedagógus alakját, majd a pályafutásról szóló képkiállítás, illetve kulturális műsor következett. Utóbbiban például a szülőfalu egy csoportja is fellépett.
Befejeződött a kultúr felújítása
Tótszerdahely (hba) - Felújították a település hatvanas években épült kultúrházát.
Tislér István polgármester elmondta, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium támogatásának köszönhetően, 10 millió forintos beruházás révén sikerült felújítani a kultúrházat, mely kívül-belül új festést kapott, elvégezték a szigetelést és kicserélték a nyílászárókat is. A település első embere jelezte: a nyár folyamán tervezik az ünnepélyes átadást.

Ízőrzők - Tótszerdahely - receptek

Savanyú húsleves

Hozzávalók: 1,5 kg sertéstarja, só, 1 csípős fűszerpaprika, 3 babérlevél, egy kis fej
vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál sertészsír, 3 evőkanál liszt, 1
evőkanál őrölt fűszerpaprika, 2 evőkanál ecet.
A húst kockákra vágjuk és átmossuk. Lecsepegtetjük, és nagyobb lábosba rakjuk. Annyi
vizet öntünk rá, hogy bőven ellepje, és feltesszük főni. Teszünk bele csípős paprikát,
babérlevelet, megtisztított vöröshagymát és fokhagymát és ízlés szerint sózzuk.
Két órán át főzzük, hogy a hús teljesen megpuhuljon. A habját nem szükséges leszedni.
Ezután a paprikát és a hagymákat kiszedjük, és világos rántást készítünk. A zsíron a
lisztet megpirítjuk, a tűzről félrehúzva őrölt paprikát keverünk hozzá, és felengedjük
hideg vízzel. Összeforraljuk, és a levesbe öntjük.
Tálalás előtt ecettel ízesítjük.

Kukoricás pogácsa

Hozzávalók: 30 dkg kukoricaliszt, 20 dkg darált dió, csipetnyi só, 5 evőkanál
porcukor, 3 evőkanál tejföl, 4 evőkanál sertészsír, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1
kávéskanál sütőpor, a tepsi kikenéséhez és a tetejére olvasztott zsír.
A kukoricalisztet leszitáljuk, belekeverjük a darált diót, csipetnyi sót, porcukrot, tejfölt,
sertészsírt. Hozzáadjuk a szóda-és sütőport is. Összegyúrjuk, pogácsányi golyókat
formálunk belőle, kicsit lelapítjuk, és kikent tepsibe tesszük. A tetejét olvasztott zsírral
átkenjük, és előmelegített sütőben megsütjük.

Laska és zslicsnaka

Hozzávalók: 50 dkg liszt, só, a tetejére vágott zsír, vagy füstölt szalonnadarabkák.
A zslicsnakához: 5 dkg vaj, 1 dl tejföl, só, 10 dkg túró.
A liszthez csipetnyi sót adunk, és annyi vízzel dolgozzuk össze, hogy levestészta
keménységű, sodorható tésztát kapjunk. Alaposan átgyúrjuk, majd kétfelé választjuk a
cipót. Egyik feléből laskát, a másikból zslicsnakát készítünk.
A laskához a cipót 2 mm vékonyra sodorjuk, nagyobb téglalapokra vágjuk, és sparhelten,
vagy gáztűzhelynél a lángra helyezett vaslapon mindkét oldalán átpirítjuk.
Villanytűzhely főzőlapjára közvetlenül is rátehetjük.
Amikor kihűlt, apróbb darabokra összetörjük, mint a lebbencstésztát, majd sós, forró
vízzel leöntjük. Kicsit állni hagyjuk, hogy átpuhuljon, és leszűrjük. Tányérra tesszük,
kisütött vágott zsírral, vagy húsos, füstölt szalonnával és zsírjával megöntözzük.
A zslicsnakához a tészta másik felét átgyúrjuk, és késsel nudli nagyságú darabokra
szaggatjuk. Forró vízben kifőzzük, majd hideg, sós vízben átöblítjük. Leszűrjük, és a
tányéron megszórjuk túróval. A vajat a tejföllel szép pirosra sütjük, és ezzel locsoljuk
meg a tésztát.

Pácolt hal

Hozzávalók: (2 személyre) 6 pontyszelet, só 1 csokor petrezselyem zöldje, 2 dl étolaj,
fél citrom leve, a sütéshez étolaj.
A halszeleteket jól besózzuk, és legalább 2-3 óráig ebben állni hagyjuk, majd vízzel
leöblítjük. A petrezselyem zöldjét felvágjuk, felöntjük étolajjal, megforgatjuk benne a
halat, és ebben a pácban 1-2 napig hűtőben pihentetjük.
Olajat hevítünk, és ebben mindkét oldalán kisütjük a halszeleteket. Tálaláskor
citromlével meglocsoljuk, és friss kenyérrel kínáljuk.

Kukoricakásás hurka

Hozzávalók: 2 kg kukoricakása, só, 1 csokor majoránna (vagy morzsolt majoránna),
babérlevél, 2 nagy fej vöröshagyma, 10 dkg sertészsír, 1 teáskanál őrölt bors, 2
teáskanál majoránna, a sütéshez sertészsír, vagy étolaj.
A kukoricakását átmossuk, leöblítjük, leszűrjük, majd enyhén sózott vízben csokornyi
majoránnával, 2-3 babérlevéllel puhára főzzük. Hagyjuk kihűlni. A babérleveleket és a
majoránnát kivesszük belőle. A vöröshagymákat megtisztítjuk, felkockázzuk, és a zsírban megpirítjuk. Belekeverjük a kásába. Fűszerezzük borssal, majoránnával, és alaposan összedolgozzuk. Megtisztított vastagbélbe töltjük kézzel, vagy fakanál segítségével. A végeit gondosan bekötözzük, és abalében 10 percig főzzük. Kivesszük, és zsírozott tepsiben, sütőben szép pirosra sütjük.

Árpagyöngyös hurka

Hozzávalók: Az abalébe: a sertés belsőségei (tüdő, szív, vese), fejhús, szalonna,
bőrke, 4 babérlevél, 15 szem egész bors, 1 fej vöröshagyma, só. Másfél kg
árpagyöngy, só, 2 babérlevél, a sertés vére, ízlés szerint majoránna, őrölt feketebors, kakukkfű. 4 fej vöröshagyma, sertészsír. A húsokat nagy üstbe, forró vízbe tesszük, és ebben főzzük. Fűszerezzük babérlevéllel, egész borssal, 1 vöröshagymával, sóval. Egy órán át puhítjuk, majd lecsontozzuk, és a húst ledaráljuk. Az árpagyöngyöt sós, babérlevéllel fűszerezett vízben puhára főzzük. Ezután leszűrjük, és többször is átöblítjük hideg vízben. Négy fej vöröshagymát megtisztítunk, felkockázunk, és zsírban üvegesre párolunk. A kihűlt árpagyöngyöt a darált húshoz keverjük. Beleöntjük a sertésvért, majd sóval, majoránnával, őrölt borssal, kakukkfűvel, és a párolt vöröshagymával fűszerezzük. Megtisztított sertés vékonybélbe töltjük, a végeit megkötjük, és abalében 10 percig főzzük. Kivesszük, és zsírozott tepsibe téve kisütjük.

Tótszerdahelyi "totyogós" és répás rétes

Hozzávalók: (2 cipóhoz) a rétestésztához: 1 kg liszt, 2 tojás, só, 1 evőkanál
sertészsír, a kenéséhez étolaj, a locsoláshoz sertészsír.
A "totyogós" túrós töltelékéhez: 1 kg túró, 1/4 bögre főtt rizs, 1 teáskanál só, 8
evőkanál cukor, 5 tojás, 10 dkg margarin, 1 evőkanál sertészsír, 5 dl tejszín. A tepsik
kenéséhez sertészsír. A répás-túrós töltelékhez: 2,5 kg reszelt kerekrépa, fél kg túró, 2 tojás sárgája, 3 evőkanál cukor, csipetnyi só, 2 púpos evőkanál tejföl, maroknyi búzadara, 2 dl tejföl, 2 dl tejszín, a kenéséhez sertészsír. A kisült rétesek tetejére porcukor.
A rétes véghez: 2 dl tejföl, 1 tojás sárgája, 4 evőkanál étolaj, a locsoláshoz sertészsír.
A lisztet átszitáljuk, beleütjük a tojásokat, teszünk hozzá csipetnyi sót, és annyi langyos
vizet, hogy laza állagú rétestésztát kapjunk. Dagasztás közben kevés zsírt is beleteszünk.
Amikor már szép sima a tészta, kétfelé választjuk, egyenként kicipózzuk. Jól kidolgozzuk,
közben a gyúródeszkához is néhányszor odacsapkodjuk, hogy jobban nyúljon. Kicsit
ellapítjuk, és a tetejüket megkenjük étolajjal. Pihentetjük, közben elkészítjük a tölteléket.
A totyogós túrós rétest készítjük először. Ehhez a rizst már előzőleg puhára főzzük, és
kihűtjük. Összekeverjük a túróval, sóval, cukorral, a tojások sárgájával, és a felvert
tojáshabbal. Beletesszük a puha margarint, zsírt, és 1 dl tejszínt.
A tésztát enyhén lisztezett terítőn kihúzzuk akkorára, hogy a szélei az asztallapról
lelógjanak. A szélét körben legombolyítjuk, és félretesszük. A rétes-alapot olvasztott
zsírral meglocsoljuk, és a túrós tölteléket nokedli szaggatóból csurgatjuk rá, hogy szép
egyenletes legyen. Két hosszanti oldalát felcsapjuk, azt is zsírral és töltelékkel locsoljuk,
majd két irányból feltekerjük. Középen kettévágjuk, és kistányérral 10 centis darabokra
szétválasztjuk. Lehetőleg nagy, kerek agyagedényben süssük ki, amelyet előzőleg
kizsírozunk. A rétes szeleteket szorosan egymás mellé belerakjuk, 4 dl tejszínnel nyakon öntjük, meglocsoljuk zsírral, és előmelegített sütőben addig sütjük, míg a tejszínt felszívja, és szép piros lesz. Tálalásnál porcukorral megszórhatjuk a tetejét.
A répás réteshez a lereszelt répát előzőleg előfőzzük egy liter, kevés sóval és csészényi cukorral ízesített tejben. Lecsurgatjuk, kihűtjük. A túróba beletesszük a tojások sárgáját, cukorral, és csipetnyi sóval ízesítjük, tejföllel fellazítjuk, és hozzákeverjük a répát. A második cipót is kihúzzuk az abroszon, széleit leszedjük, búzadarával meghintjük, rászórjuk a tölteléket, tejszínes tejföllel meglocsoljuk, felhajtjuk egy rúdba, és tepsi hosszúságúra elvágjuk. Kizsírozott sütőformába tesszük, tetejét megzsírozzuk és vastagon átkenjük tejföllel. Szép aranyló barnára sütjük, kicsit hűlni hagyjuk, majd szeleteljük, és porcukorral meghintve kínáljuk. A rétestészta legombolyított végét újra alaposan átdolgozzuk kevés vízzel. A tejfölt a tojás sárgájával és étolajjal simára keverjük. A tésztát kihúzzuk, ennek is levágjuk a szélét, sertészsírral, majd tejfölös tojással meglocsoljuk, egyik oldaláról feltekerjük, kikent tepsibe csigaszerűen feltekerve belehelyezzük. Ropogósra sütjük.
"Tótszerdahelyi totyogós olyan, mint mi, mosolygós
Egyél sokat belőle, s boldog leszel tőle
Hisz az íze finom nagyon, még a lelkünk is benne vagyon."

E versike a mottója a Tótszerdahelyen szervezett Rétesfesztiválnak, mely igazi gasztronómiai élvezeteket kínál az idelátogatók számára. Az agyagedényben készült rétes a helyiek specialitása, melybe belesütötték nemzedékek, évtizedek tapasztalatát is. A gasztronómiai fesztivál keretében immár negyedik alkalommal rendezik meg a Tótszerdahelyiek a Rétesfesztivált, melyre egyre több és több látogató érkezik.

Fedák Sári emléknap 2009. október 25.
Programok:
Tisztelgés Az Operettszínház Nagyasszonya előtt
* Emléknapot megnyitja:
Dr.Vándor László a Zala Megyei Múzeum igazgatója
* Fedák Sári portréjának avatása:
Kiállítás,a 130 éve született Primadonnáról
Az „agrárius primadonna”- Fedák Sári Tótszerdahelyen
* „Az Isteni Zsazsa”:
Színpadi jelenetek - Versmondás
* Folklór és Táncbemutatók
Fellépők:
Tótszerdahelyi Ált. iskolások,
Tótszentmártoni Tánccsoport
Letenyei mazso girls,
Letenyei Fúvószenekar,
Tótszentmártoni Tamburazenekar
* Operett- musicalest:
Előadják: a Zalaegerszegi Hevesi S. Színház művészei
* Borházak – Pálinkakóstolás
* Fedák Sári finomságainak kóstolása:
Fedák torta, malac sültek, forralt bor, sült gesztenye és más finomságok

Fedák Sári Emléknap www.youtube.com/watch
www.totszerdahelyikultura.hu/galeria.html
www.zalaihirlap.hu/cimlapon/20091026_az_ultiban_is_erteket_jelent

www.zalaihirlap.hu/cimlapon/20091113_fedak

www.umvp.eu/

Az ultiban is értéket jelent

Születésének 130. évfordulója alkalmából Fedák Sári-emléknapot rendeztek vasárnap az operett színésznő egykori kastélyában és a község kultúrházában. Előbbiben a primadonnát és korát bemutató tárlat is nyílt.
Nagyszerű pillanat ez a magyar kultúra és a színházművészet történetében - méltatta a kezdeményezést megnyitó beszédében dr. Vándor László, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója. A nyári szabadságát rendszeresen itt töltő Fedák Sári hajdani, nemrég felújított kúriájában kialakított kamaratárlaton képes tablók révén ismerhetjük meg a primadonna életét.
Kolman Árpád helyi önkormányzati képviselőnek számos, hozzá kapcsolódó eredeti fotográfiát, dokumentumot sikerült összegyűjtenie, a megyei múzeum pedig a XX. század első felének mindennapos használati tárgyaiból bocsátott néhányat a kiállítás rendelkezésére, melynek szakmai hátterét dr. Marx Mária etnográfus biztosította - tudtuk meg Tislér István polgármestertől. A kúria falán felavattak egy, a színésznőt ábrázoló domborművet is, Boa Endre fafaragó alkotását.
Dr. Vándor László beszédében kitért még arra: Fedák Sári nem pusztán színésznő volt, hanem az ország mai értelemben vett első sztárja, aki hitte, hogy küldetése van. Emlékét az ulti is őrzi: kontra, rekontra, szubkontra, és a mindent megkontrázó bemondás, a Fedák Sári.
Munkásságát este a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészei is megidézték.

Micsoda nő! Férfiak ostromolták, nők csodálták, de pletykálták: kommunista

Egykori nyaralóhelyén az a hír járja, Fedák Sári bizony, "olyan" nő volt. Azt is csiripelik a verebek, itteni birtokát ellenszolgáltatás gyanánt kapta valakitől. Ám akár így van, akár nem, az semmiképp sem kérdőjelezhető meg, hogy korának legnagyobb hatású, lenyűgöző művésze volt - véli Kolman Árpád.

A tótszerdahelyi férfi önkormányzati képviselő, papír-írószerkereskedést működtet a közeli határ menti városban, Letenyén, s nem mellesleg Fedák Sári kései csodálója, kutatója, a hozzá kapcsolódó relikviák, könyvek lelkes gyűjtője. Egy éve, a faluban található egykori Fedák-kúria felújítása óta hódol e különleges hobbinak, melyben oly eredményes, hogy a közelmúltban egy kiállítás is nyílt az általa összegyűjtött anyagból. Az ezt megtekintő érdeklődő a nagyméretű, életrajzi adatokat bemutató, korabeli fotográfiákkal illusztrált tablók, s a korhoz kötődő használati eszközök, ruházat révén - bármely laikus légyen is- közel kerülhet a századelő híres és népszerű primadonnájához.
Fedák Sári 1879-ben született Beregszászon, húsz évvel később pedig elvégezte a színiiskolát. Hangja nem volt túl erős, mégis, amikor megjelent a színpadon, közönsége rögtön megfeledkezett az esetleges hiányosságokról, s az összes addigi primadonnáról. Új színt hozott az operett műfajába, nőként eljátszotta az első férfiszerepeket is. Hat nyelven beszélt, Párizsban, Bécsben, Berlinben és Londonban lépett fel. Erotikus kisugárzása elbűvölte a férfiakat, a nők pedig az öltözködését utánozták.
Imádta a szép autókat, Prágája volt, Mercedese, az 1900-as évek elején ő rendelkezett először kocsival a gyengébbik nem képviselői közül. A kiállításon is látható egy korabeli fotográfia, amely azt ábrázolja, ahogy a falusi emberek megpróbálják kiemelni az árokba dőlt autót.
Fedák Sári 1904-től kezdve 12 éven át birtokolta a központi épületből, gazdasági egységekből és a környező földterületekből álló zalai kúriát. Nyáron, a színházi évadok közti holtidőben gyakran töltötte szabadságát a horvát ajkú dél-zalai településen.

Sajnos, már nem él olyan ember a faluban, aki látta még a dívát, a többségnek csak a szülők, nagyszülők, azaz, a szájhagyomány útján vannak információi a vidékszerető életmódja miatt "agrárius primadonnának" hívott operett-színésznő életviteléről.
Merthogy számos pletyka terjeng róla manapság is.
- Vannak, akik állítják, él a faluban egy leszármazottja - magyarázta a férfi. - Azt mondják, megszülte, majd egyszerűen itt hagyta gyermekét, aki az óta, természetesen, felnőtt. Akad olyan pletyka is, mi szerint a primadonna nem éppen erkölcsösségéről volt híres, s birtokát is ellenszolgáltatásként kapta. Szerintem mindennek a fele sem igaz - habár, nem tagadom, én elfogult vagyok vele szemben. Fedák Sári változatos ember volt, sőt, helyesebb tán, ha azt mondom, hogy a szélsőségek jellemezték. Katonákat toborzott a Tanácsköztársaság idején, a második világháború alatt pedig többször is hitet tett a fasiszta Németország mellett. De én ezt egyfajta korai sztárságnak tudom be, mert gondoljunk csak bele, a mai celebek vajon mivel népszerűsítik magukat? Természetesen a botránnyal. Feltételezem, nem volt ez másként abban az időben sem. És a primadonna tisztában volt azzal, neve hogyan ivódhat bele a köztudatba. A pletykák sorában az is járja: egyszer lerobbant az autója, mire a markos tótszerdahelyi legények maguk álltak a kocsi elé, s puszta erővel vontatták be azt a városba.

Hozzátette: kutatásai során az is kiderült, hogy Fedák Sárit sokan illették igaztalan vádakkal, például kommunizmussal, vagy nácizmussal, sőt, zsidóellenességgel is vádolták - holott bizonyítható, hogy több zsidó embert is megmentett.
Hogy honnan ez a széles ismeretanyag? Nos, Árpád minden lehetséges eszközt megragad arra, hogy különleges hobbijának hódoljon. Rendszeresen járja az antikváriumokat, könyvesboltokat, továbbá figyeli az internetes árverési portálokat, ahonnét Fedák Sárit ábrázoló korabeli képeslapokat, s más, hozzá kapcsolódó dokumentumokat gyűjt.

-A tulajdonomban lévő 39 képeslap valamennyi darabján őt láthatjuk valamelyik szerepében- mutatta büszkeségeit. - A teljes, forgalomban lévő készlet úgy 170 darab körüli lehet, úgy hogy, még van mire vadászni... Hogy a meglévők közül melyikre vagyok a legbüszkébb? Talán erre, amelyiken nő létére férfiruhát öltve, Kukorica Jancsit, illetve János vitézt alakította Petőfi örökbecsű művében - mutatta Fedák Sárit, aki testhez simuló nadrágot, csizmát, laza köpenyt és csákót viselve mosolygott a képről.
Kolman Árpád végül azt is közölte, gyűjteményét tovább bővítené, s az önkormányzattal együttműködve még hangsúlyosabban formálná a lassan-lassan kibontakozó Fedák- kultuszt.

Somlyó Zoltán emléknap 2010. Július 17.

Donja Dubrava község önkormányzata
Széchenyi István Egyetem, Győri Isonzó baráti Kör
Krajczáros Alapítvány, Székesfehérvár, Tótszerdahelyi Kulturális és Sportegyesület

Tisztelettel meghívja
Somlyó Zoltán emléktáblájának
leleplezése alkalmából tartandó rendezvényre.

A programra a horvátországi Alsódomborún – Donja Dubraván
a főtéren lévő Közösségi Ház udvarán kerül sor
Július 17-én 18.00 órakor

A műsort a győri Barangoló Együttes adja.

Ady Endre: Imádság háború után
Ima a foglyokért
Nem látlak én téged többé (I. világháborús katonadal) Kárpátokban megfújták a trombitát (I. világháborús katonadal)
Somogy megye kellős közepében (I. világháborús katonadal)

Barangoló együttes tagjai:
Kulcsár Béla - harmonika
Nagy Anikó - gitár
Péter András - mandolin, bőgő, gitár
A Tótszerdahelyi kulturális és sportegyesület, mint társrendező részéről elhangzik,
Somlyó Zoltán: A doberdói Mária;
Blazsetin István: Pomurje című versek

Az emlékező műsor után Dr. Bedécs Gyula, az Isonzó Baráti Kör tiszteletbeli elnöke és Németh István a Krajczáros Alapítvány kuratóriumának elnöke átadja Marian Varga, Alsódomború polgármesterének a Tóth Lajos által készített emléktáblát

Az eseményen részt vesznek:

Dr. Bedécs Gyula a projekt mentora
Dr. Ottófi Rudolf Győr megyei jogú város alpolgármestere, Dr. Szekeres Tamás a Széchenyi István egyetem lektora,
Kolman Árpád Tótszerdahelyi kulturális és sportegyesület elnöke,
Továbbá a Tótszerdahelyi Blazsetin István Horvát Kisebbségi Önkormányzat és még sokan mások...

Köszönet  Tóth Lajos soltvadkerti lakosnak, a győri Széchenyi István Egyetemnek, Székesfehérvári Krajczáros Alapítványnak, hogy
támogatásuk eredményeként sor került erre a programra és e naptól kezdve tábla emlékeztet Somlyó Zoltánra

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik jelenlétükkel fejezték ki tiszteletüket a költő iránt.

Somlyó Zoltán
(1882, június 22-1937, január 7.)

A doberdói Mária

Fönt a Doberdón kis kápolna állt,
Fehér falát az idő megcibálta
A napfény a hold sugarainál
A vándornak a megnyugvást kínálta.
És hervadt koszorúk közt odabent
Egy fehér arcú szent szobor pihent-
-A jobb karján az Istennek fia-
A doberdói Mária…

S a vad bozót közt úgy éjfél felé
A kápolnát egy üteg célba vette,
A tüzér keze lőtt belé,
A láng pokoli fénnyel szállt felette.
A golyó épp a szobornak szaladt,
A jobb kar és a gyermek leszakadt
És csonkán állt a hold sugaraiba
A doberdói Mária…

Pokoli éj volt, - de lecsöndesült;
Hajnal felé elült a harci lárma.
Itt-ott kúszott még néhány sebesült
S a tüzér is ott feküdt eltalálva.
A szobor arca feléje tekint,
A sebesült vitéznek búsan int.
S a szánalomnak kínja hatja át
A doberdói Máriát...

És mielőtt még reggel lett a tájon,
A szentelt helyről csöndesen leszállt.
Utána nem maradt egyetlen lábnyom,
Csak ment, csak ment s a tüzérnél megállt.
És megmaradt karjára vette őt,
Az alélt katonát, a szenvedőt.
És boldog volt, hogy újra van fia,
A doberdói Mária...

(Forrás: Tábori levél 4. füzet Bp. 2-3. old.)

 ...................................................................................................................

Egyébb történelmi események

Buda, 1482. április 11.  Mátyás király újra adományozza Szentbalázsi Szele (Zele) Antal és Márton, Szentjakabi Csernél (Chernél) Péter, ennek neje Dorottya, s e Dorottya anyja Ilona (Szele Balázs özvegye) részére a Zala-megyei Szentmihály, Molnári és Szerdahely helységeket s Nyirkút pusztát, miután az előző években, mialatt Mátyás király Morvaországban volt elfoglalva, a törökök átlépvén az ország határait, Zala megyében pusztítottak, s több e birtokokra vonatkozó oklevelet a szentmihályi plébániatemplom örzik.

...

ZALAI MÚZEUM 7 1997
Bacsa Gábor:

A trianoni magyar—szerb- horvát-szlovén határ megállapításával kapcsolatos eljárás

A millecentenárium évében hazánkban többször szó
esett már „TRIANON"-ról. Ennek oka, hogy az elmúlt
1.100 év utolsó száz évének - Magyarország történelmét
tekintve - az egyik legjelentősebb eseménye. Nem véletlen
tehát, hogy széleskörű irodalma van. Tudományos
kutatók különböző aspektusból értékelték, elemezték a
történteket. Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, ezért
egy olyan területét kívánom felvillantani ennek az eseménynek,
amelyről a nagyszámú publikálás ellenére keveset
vagy alig hallottunk. Ez a terület pedig nem más,
mint a határok megállapításával kapcsolatos kérdések.
Idő híján ennek is csak egy kis részéről, a határ megállapítással
kapcsolatos eljárásról fogok szólni, ezen belül
is a déli határ megállapításával kapcsolatos menetről.
Véleményem szerint a trianoni békediktátumból Magyarországot
a határok kérdése érintette a legsúlyosabban.
Minden más teher, kötelezettség, korlátozás véges
volt. Bármilyen súlyú jóvátétel előbb vagy utóbb letelik,
a korlátozás kijátszható - mint például a hadsereg létszáma
-, a megállapított határok azonban határozatlan
időre szólnak, márpedig egy nemzet, nemzetközösség
életében az állam határainak meghatározó szerepe van.
Normális viszonyok között determinálja belső politikai,
gazdasági tevékenységének, hatalmának területi hatályát.
Emellett katonai jelentősége is van. Rendkívül fontos
tehát, hogy egész hosszában védelemre alkalmas természetes
vonalon legyen. Hazánk esetében ezt a természetes
határvonalat az első világháború után súlyos trauma
érte a békeszerződés következtében.1
Magyarország trianoni határainak megállapítása és
állandósítása három, egymással ugyan szorosan összefüggő,
de időben elkülönülő szakaszban történt meg.
1. Az első időszakban született meg a döntés arról,
hogy a történelmi Magyarország területéből mennyit vegyenek
el, mennyi maradjon meg. Az ezzel kapcsolatos
döntést Trianonban az 1920 tavaszán lefolytatott béketárgyaláson
hozták meg. Ez az időszak a békeszerződésnek
a magyar kormány által 1920. június 4-én történt
aláírásával, majd a ratifikálással (Kihirdetve 1921. július
31.) zárult.
2. A második időszakban - 1921. augusztustól 1922.
május-júniusig - az antant által kinevezett határrendező
bizottságok (több néven is szerepel: határmegállapító,
határbizottságok, stb.) elvégezték a helyszínen a határ
politikai megállapítását, meghatározták, hogy a trianoni
kastély dísztermében térképre vetett határvonalak a valóságban,
a terepen hol legyenek.
3. A harmadik időszakban rögzítették, állandósították
a terepen a második fázisban megállapított határvonalat,
elvégezték az ezzel kapcsolatos műszaki és adminisztrációs
munkákat.2
E referátumban - a teljesség igénye nélkül - a második
és harmadik időszakról, a határmegállapító bizottság
működéséről adok tájékoztatást Magyarország déli
határát illetően.
Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy hazánk történelmében
példa nélkül áll e határ megállapítás. Igazi
békediktátum. Tudomásom szerint ezt megelőzően soha
nem fordult elő, hogy országunk határait teljes terjedelmében
idegen hatalmak állapították meg hazánk megbízottainak
bevonásával, de anélkül, hogy azoknak a
döntésben lényegesebb beleszólásuk lett volna annak
ellenére, hogy a határ megállapítás Magyarország teljes
hátrányára történt, s még költségeit is mi viseltük.3
1920. május 6-án Millerand francia miniszterelnök -
mint a békekonferencia elnöke - átadta a magyar békedelegációnak
a békeszerződés végleges szövegét egy tőle
származó levél kíséretében. A csatolt kísérőlevél - a
„Millerand-levél" - leszögezte, hogy a magyar fél kívánságait
nem vehették figyelembe, viszont kilátásba
helyezte a kisebb határkiigazításokra vonatkozó kérelmek
majdani népszövetségbeli megvitatását. így ír:
„Ha majd a határbizottságok megkezdik munkájukat,
ha úgy vélik, hogy a szerződés intézkedései valahol
igazságtalanok, ennek orvoslása érdekében joguk lesz
jelentést tenni a Nemzetek Szövetsége Tanácsának."4
Ezzel messzemenő és alaptalan reményeket ébresztett
magyar körökben.
A békeszerződés előírja, hogy a határok megállapítására
bizottságokat kell létrehozni. A magyar—szerbhorvát-
szlovén határmegállapító bizottság 1921. augusztus
2-án Párizsban alakult meg. A magyar kormány
azonban a békeszerződésből eredő feladatok végrehajtásának
előkészítésével már 1919-től foglalkozott, ennek
érdekében különböző intézkedéseket tett, 1921. június 1-
én pedig egy Központi Iroda felállításáról döntött, majd
augusztus l-jén a már működő határ megállapítással
kapcsolatos intézmények egy Határmegállapító Központ-
ba való egyesítését határozta el.5
Az antant már 1920. június elején kelt jegyzékben
kimondta, hogy a határ megállapításnál közreműködő
személyeknek katonáknak kell lenniük. Ezt a jegyzéket a
magyar kormányhoz azonban csak 1921. június utolsó
napjaiban juttatták el. 1921. augusztus l-jén a minisztertanács
- többek között - a következőket határozta el:
a határmegállapító központ közvetlen a minisztertanácsnak
van alárendelve, a Központi Iroda élén gróf
Csáky Imre külügyminiszter áll, aki a miniszterelnök
rendeletéből kiadványoz.
Az 1921. augusztus 3-án megtartott minisztertanács
határozata értelmében a négy határmegállapító bizottságot
a Határmegállapító Központ vezetője gróf Csáky útján
a m. kir. miniszterelnöknek rendelték alá.6
A bizottságokat a honvédelmi miniszter - a magyar
érdekek egységes képviselete érdekében - utasításokkal
látta el. Ez többek között a következőket tartalmazza:
a biztosok jelentsék ki, hogy csak a Dráva vonal
olyan határrész, melyet minden további tárgyalás nélkül
végérvényesnek lehet tekinteni.
Olyan nemzetközi határ, mely 1914. augusztus havában
érvényben volt úgy, hogy itt csak a határt kell kitűzni,
- nincs sehol.
A trianoni határon belül eső területekkel kapcsolatos
egyezkedés előtt a kormány véleményét ki kell kérni. A
kormány elvileg minden kompenzáció meghatározását
magának tartja fenn.
A tárgyalás sikere a nem érdekelt hatalmak képviselőitől
függ, ezért fontos a megnyerésük, megfigyelésük,
a sima lefolyás, a konfliktus elkerülése. Ez azonban nem
zárja ki, hogy fontos esetben a biztos a tárgyalást megszakítsa,
hogy kormánya véleményét kikérje.7
A határmegállapító bizottságok megérkezéséig az
érintett megyékben is megtették a szükséges előkészületeket.
Arra számítottak, hogy amit nem sikerült elérni
Párizsban, talán behozható a terepen, a határ megállapítás
alkalmával. A határmegállapító bizottság munkájában
a déli határ mentén valamennyi megye érdekelt
volt: Zala vármegye a Muraköz, illetve a Vend-vidék,
Somogy vármegye Répás területe és a Dráva vonal, Baranya
vármegye a baranyai háromszög, Csongrád vármegye
Szabadka, stb., hogy csak a legjelentősebbeket
említsem.
A szombathelyi katonai körletparancsnokság 1920.
június 2-án kelt intézkedésében többek között ez áll: „...
irányelvül szolgáljon, hogy ezen vonalnak egybe kell
esni a község határral."8
A vármegyei katonai parancsnokságok kinevezték a
maguk határelőadóit. Adatokat gyűjtöttek egészségügyi,
gyógyintézeti vonatkozásban, a gazdasági, piaci, stb. viszonyokról.
A miniszterelnökség bizalmas iratában felhívta
a figyelmet, hogy a határon átlépőkkel udvariasan
bánjanak, hogy a bizottság elégedett lakosságot találjon.
A belügyminiszter arra intézkedett, hogy a határ előzetes
bejárására bizottságot kell létrehozni, a tagjait olyan
igazolvánnyal kell ellátni, melyből kilétük nem derül
ki.9
1921. februárban a külügyminisztériumban értekezletet
tartottak a trianoni határvonal által sújtott összes
törvényhatóságok képviselőinek a határhúzással kapcsolatban.
Az előkészületek megkezdésétől számítva
mintegy másfél év után értesítést kapott Zala megye,
hogy jön a bizottság. A Magyarországra 1921. augusztus
21-én érkező antant tisztekből álló bizottság három albizottságra
tagozódott: 1. magyar-cseh, 2. magyar román,
3. magyar-jugoszláv.
A bizottság létszámát, összetételét, eljárását a nagykövetek
által kiadott UTASÍTÁSOK (Ut.), majd a
Millerand kísérlőlevél végrehajtására kiadott PÓTUTASÍTÁSOK
szabályozták.
Az Ut. szerint minden egyes határmegállapító bizottság
áll:
1. biztosokból (számát, nemzetiségét általában a békeszerződés
határozta meg)
2. esetleg helyettes biztosokból
3. műszaki személyzetből és
4. segédalkalmazottakból.10
A nem érdekelt szövetséges hatalmak kiküldöttei az
európai határok megállapítására alkotandó bizottságokban
elvben nem lehet, több mint: 1 biztos, 1 tolmács, 1
titkár, 1 segédtérképrajzoló. Bizonyos esetekben ettől el
lehetett térni.
Az érdekelt hatalmak kiküldöttei nem voltak abszolút
módon meghatározva. Feladataikat az utasítás a következőkben
határozta meg:
1. Megállapítani a helyszínen a békeszerződésben leírt
határokat.
2. Továbbá azokat a határokat, melyek az említet békeszerződés
által előírt különböző népszavazások után
jelölnek ki.11
A magyar-jugoszláv határmegállapító bizottság
1921. augusztus 25-én érkezett első székhelyére, Varasára.
Öt fő antant tagja volt, ezenkívül l - l fő képviselte
az érdekelt országokat. A bizottsághoz tartoztak
még helyettesek, segédbiztosok, tolmácsok, irodai segédmunkások,
iroda gépkezelők, küldöncök, közigazgatási
szakértők, sofőrök, térképészek, stb. Varasdra érkezésekor
a bizottság magyar küldötteinek száma 18 fő
volt.12
A bizottság nem érdekelt, antant tagjai az alábbiak
voltak: Coloneál Dávid Crée alezredes, aki egyben a bizottság
elnöke, Angliát képviselte.
Olaszországot Giovanni Valvasorri vezérkari ezredes,
Franciaországot Maurice Marminie gyalogsági alezredes,
A trianoni magyar—szerb-horvát—szlovén határ megállapításával kapcsolatos eljárás 171
Japánt Heidsuke Yanagava lovassági alezredes képviselte.
Az érdekelt országok közül az S.H.S. (Szerb-Horvát-
Szlovén) államot J. Voine Tcholak Antitch képviselte,
aki a nisi lovas hadosztály parancsnoka volt. Nemzetisége
szerb. A bizottságban sem Horvátország, sem Szlovénia
nem volt képviselve, ott a szerb hegemónia érvényesült.
Magyarország kiküldöttje Vassel Károly vkt. (vezérkari
tiszt) ezredes, aki a bizottság magyar tagozatának
elnöke is, tehát ő volt a magyar határbiztos.13
Az Ut.-ban a bizottságok fel lettek hatalmazva, hogy
működésüket maguk szabályozzák. A döntéseiket szavazattöbbséggel
hozták, kivéve a határok megállapítását,
amikor egyhangú szavazat volt szükséges.
A bizottság formailag ugyan megalakulása után, de
gyakorlatilag már előzetesen megállapodott abban, hogyan
fognak eljárni, így a magyar biztost fait accomli
(befejezett tény) elé állították. Ránk nézve kedvezőtlen
volt az elnöknek az a kijelentése, miszerint Magyarországnak
nincs kilátása arra, hogy a Nemzetek Szövetsége
nagyobb területi engedmények kieszközlésére vállalkozzék.
14
A határvonal megállapítását helyszíni szemlék előzték
meg. Ezekkel az érdekelt hatalmak helyettes biztosai és
a műszaki személyzet volt megbízva. A vitás pontokra
nézve minden érdekelt biztos megtette a javaslatát. A
határ megállapítás elvben az érdekelt hatalmak kiküldött
bizottságainak a feladata. A határmegjelölő munkálatok
ellenőrzése után megállapították a határ általános leírásának
szövegét, elkészült a határmegállapító jegyzőkönyv}
5
Ahol a trianoni határt húzták meg a terep vagy a
közigazgatási határok miatt jelentéktelen eltérésekkel,
ott az a határ nyomban véglegessé vált. Ahol viszont a
kísérőlevél nyomán lényeges változásokra tettek javaslatot,
ott a trianoni szerződésben kijelölt határ ideiglenes
jellegű volt mindaddig, amíg a határmegállapító bizottság
javaslatáról döntés nem született. Az ilyen módosításokra
a nemzetek szövetsége mondta ki a végső
szót.
A bizottság egy és ugyanazon határrészre csak egy
javaslatot fogadott el. Nagyobb területek elutasítása
esetén már nem volt lehetőség kisebb kiigazításokat
kérni. Az elnök kijelentette, hogy csak biztosokkal tárgyal,
a segéd biztosok az üléseken - ahol a döntéseket
hozták - nem vehettek részt.
A határközségekből 5-5 főt lehetett kiválasztani, akik
a bíró (polgármester) vezetésével jelentek meg a bizottság
előtt meghallgatásra.
A Millerand féle kísérőlevél lehetővé teszi Magyarország
számára, hogy egyes igazságtalanságok miatt a
Népszövetséghez forduljon. A Szövetséghez fordulás jogát
és módját is előre szabályozták. Ebből kiemelem,
hogy a határt a helyszínen kellett megvonni úgy, mint
azt a békeszerződés megállapította. Nem volt szabad a
határmódosításnak olyan természetűnek lennie, hogy
lényegében kérdésessé tegye a szerződés által leírt vonalat.
Ha a bizottság elhatározta, hogy jelentést (határmódosítási
javaslat) tesz, ez minden vidékre vonatkozóan
a következőket kellett, hogy tartalmazza:
a) azokat az indokokat, amelyek a bizottságot a határmódosításra
késztették.
b) A bizottság által eszközölt vizsgálat eredményét.
c) Minden olyan határvonal javaslatot, mely alkalmas
lenne, hogy összhangot teremtsen az érdekelt biztosok
között, vagy amely megkapná a bizottsági tagok
többségének javaslatát.
Magyar-jugoszláv viszonylatban egy ilyen javaslat
született, mely a Vend vidékkel volt kapcsolatban.16
A bizottság munkavégzés szempontjából a magyar jugoszláv
határt hat szakaszra osztotta:
„A "szakasz az osztrák határtól a Lendva Mura találkozásáig
(95 km)
„B"szakasz innen a Mura Dráva mentén a barcsi vasúti
hídig (120 km)
„C"szakasz innen Dolnji Mihajloctól 9 km-re keletre.
Itt a Dráva alkotja a határt (86 km)
„D"szakasz innen a Dráva és a Duna közötti baranyai
határt foglalja magában (83 km)
„E"szakasz a Duna és a Tisza köze (135 km)
„F"szakasz a Tiszától a román határig (50 km)
(A felosztás ma is él, de elnevezésük változott, pl. az
„A" szakasz ma magyar-szlovén határszakasz.)17
Varasdi székhellyel novemberig az „A", nagykanizsai
székhellyel a „B" és „C", eszéki székhellyel 1922. február
20-tól a „D" szakaszt és az „E" szakasz Szabadka
területéig terjedő részét, szegedi székhellyel pedig -
1922. április 3-tól május 3-ig Szabadka, Szeged és
Torontál határát állapították meg.18
Az eljárás során a Millerand-féle kísérőlevél érvényesítését
a magyar biztos először a Vend vidékkel kapcsolatban
igyekezett kieszközölni. (A magyar kormány a
visszacsatolását javasolta.) A szerb biztos először azt a
taktikát követte, miszerint tagadta annak az S. H. S. államra
kötelező voltát, mivel - mint mondta - ők azt
nem írták alá, csak Millerand. Ugyanakkor a kis antant
már bejelentette, hogy a kísérőlevél értelmében ők is
fognak területet kérni. A bizottság végül mégis úgy
döntött, hogy foglalkoznak a magyar javaslattal.19
Az egész ügyre Crée alezredes, a bizottság elnöke
október 17-én levélben válaszolt, melyben közli, hogy a
bizottság a Vend vidékkel kapcsolatos javaslatot nem
teszi magáévá, mert sértené a béke alapjait. A béke
megtámadott alapját azonban megjelölni nem tudta,
válaszában így ír: „A béke létezik, alapjai vannak, ha
ezeket megnevezni nem is tudom. A wersaillesi békének
nagy alapja van, Németországot minél kisebbé tenni. És
ez az alapja az összes többi Parisnak környékén kötött
békének is.20
172 Bacsa Gábor
A vízfolyással megállapított határokat a békeszerződés
30. cikke szabályozza. A Mura és a Dráva esetében
a magyar biztos annak az egységes elvnek az alkalmazását
javasolta, hogy a főfolyás, illetve a hajózható út
középvonallal képezze a határt.
(A javaslatot Gillyén Sándor műszaki tanácsos dolgozta
ki Nagykanizsán 1921. szeptemberben.) Az egységes
elv alkalmazását kívánta a folyók egységes jellege,
hisz mind a Mura, mind a Dráva alluviális (áradmányos,
hordalékos) mozgó medrű folyó. A jugoszláv ellenjavaslat
ezzel szemben az volt, hogy a Dráva nem
alkalmas határnak, mert medrét nagyon változtatja, tehát
a közigazgatási határt kérték, illetve mindenütt azt,
amelyik részükre kedvezőbb volt. Felosztották a folyó
vonalakat hat szakaszra úgy, hogy ahol magyar érdek
volt a déli parton, ott a folyó képezte a határt, ahol horvát
érdek van az északi parton, ott a közigazgatási határt
kérték 2X
Nem volt esélyegyenlőség a propaganda munkában
sem, ami abból eredt, hogy Magyarország részéről a lakosság
meggyőzését a szerbek által megszállott területen
kellet végezni, még a propaganda anyagot is úgy kellett
becsempészni. Halálbüntetés terhe mellett tilos volt Magyarország
mellett szólni.22
A határmegállapító bizottság munkáját, eljárását figyelembe
véve megállapítható tehát, hogy a Millerand
féle kísérőlevél nem jutott kellően érvényre javunkra. A
bizottság bilaterális jelentőséggel értelmezte. Az antant
bizottság nem hogy nem kereste az igazságot, hanem
elzárkózott előle. Mindig azon törték a fejüket, hogyan
foghatnának ki a magyar javaslatokon. A kísérőlevélnek
inkább a számunkra kedvezőtlen része jutott érvényre.
Egyik helyen a kísérőlevél azt írja, idézem:
„A szövetséges és társult hatalmak ugyanis, bár kifejezik
azt a reményüket, hogy a jövendő Magyarország
Európa biztonságának és békéjének egyik oszlopa lesz -
a magunk részéről nem felejthetjük el, mekkora felelősség
háramlik Magyarországra a világháború kitöréséért,
a kettős monarchia imperialista politikájáért."
Egy másik helyen pedig ekképp fogalmaz:
„A dolgok meglévő rendje még ha ezer éves is, nem
jogosult a jövőre nézve ha igazságtalannak találtatott."23
A következőkben - csak vázlatosan - néhány mondatban
szólok a határ megállapítással kapcsolatos műszaki
munkák rendjéről.
A határmegállapító bizottság a határ politikai megállapítását
követően - magyar-jugoszláv viszonylatban -
1922, június végén feloszlott, A műszaki feladatokat
csak az elnök ellenőrzése mellett végezték. Itt már a
magyar küldöttek is csökkentett létszámmal dolgoztak, a
segédszemélyzettel együtt átlag 12 főre rúgott a csoport.
A műszaki feladat már nem a határ к i i g a z í t á -
s a, hanem annak k i t ű z é s e , á l l a n d ó s
í t á s a stb. „ŐK MÁR CSAK REGISZTRÁLNAK"
írja a Zalai Közlöny.24 A műszakiak tűzték ki karókkal a
határvonalat, majd lerakták a határköveket, elkészítették
a jegyzőkönyveket, határleírásokat, térképeket stb. A
határvonalat érintően már csak jelentéktelen módosítások
születtek. Az ilyen eltérések azonban a 100 m-t nem
haladták meg. E munkálatokat általában a segéd biztosok
végezték.
A határmegállapító bizottságok részére kiadott UTASÍTÁSOK
intézkedtek a műszaki műveletek főbb területeire
is, így a határvonal kijelölésére szárazföldön, vízen.
A műszaki munkák módszere, tartalma, okmányolása
is behatárolt. A határ különböző karókkal való
megjelölése csak ideiglenes állapotot teremtett. A jeleket
állandósítani kellett. Az Ut. nem írt elő egységes
határköveket, csak az azokkal szemben támasztott fontosabb
követelményeket határozta meg, Ilyen követelmény
volt többek között, hogy a határköveknek tartós
anyagból kell készülni, egy és ugyanazon szakaszon
vagy alszakaszon mindig egyforma típusú jeleket kell
alkalmazni. E jeleket úgy kellett megalkotni, hogy a következő
adatokat mindig feltüntessék:
1. A sorszámot és ha szükséges a szakasz vagy alszakasz
megkülönböztető betűjét.
2. A szomszédos határjelzők irányát.
3. Annak a két országnak a nevét amelyeket elválasztanak
egymástól.
Az olyan határjeleket, melyek három országra nézve
közösek, valamint azokat amelyek egy szakaszt vagy
alszakaszt bezártak, külön minta szerint készültek, feltüntetve
rajtuk a békeszerződés napját. Minden határjel
helyét úgy kellett megállapítani, hogy habozás nélkül
legyen újra felállítható ha eltűnnék. E határjelzőket
olyan távolságra kellett felállítani, hogy az egyik határjelről
a másik még látható legyen. Az már a bizottság
feladata volt, hogy eldöntse melyiket válassza az előirt
helymegjelölés módok közül, pl. természetes jelekhez
igazodva, földrajzi fokok szerint, derékszögű koordinátákkal,
fényképezéssel stb.25
A határ megállapítással kapcsolatos műszaki munka
nem választható el mereven a határ politikai megállapításától,
mert részben már azzal párhuzamosan is folyt.
A határ megjelölésének, (kitűzésének) ugyanis két fázisa
volt: az első fázis a kikarózást foglalta magába. Ennek
rendeltetése, hogy addig amíg a végleges határjelek felállításra
nem kerülnek, a határvonalat rögzítsék. Ez tehát
a határ megállapításakor nyomban bekövetkezett.
Ehhez általában 1 m hosszú 9-11 cm átmérőjű karókat
használtak, melyeket a főszolgabírók útján a helyszínen
kellett biztosítani. A második fázisban a végleges határjelek
lettek lerakva.26
A határmegállapító központ olyan felhívással küldte
meg 1921. október 11-én Vassel ezredesnek a határkövek
vázlatrajzát és az 1921. augusztus 27-én megállapított
irányárait, hogy a legközelebb eső m.kir. államépítészeti
hivatallal (kirendeltségekkel) az előállításukkal
kapcsolatban lépjen érintkezésbe. A Zala megyei
A trianoni magyar—szerb- horvát-szlovén határ megállapításával kapcsolatos eljárás 173
Levéltárban - az ott kapott tájékoztatás szerint - sajnos
ma már a fenti hivatal iratai között nem találhatók a
határkövek elkészítésével kapcsolatos okmányok, (állítólag
ki lett selejtezve)27
A magyar műszakiak működési helyüket 1922. december
első felében Zágrábból Nagykanizsára tették át.
Itt készült el Vassel Károly magyar határbiztos összefoglaló
jelentése a határ megállapításával kapcsolatos
műszaki munkáról. E jelentésből lehet megállapítani,
hogy az elvégzett műszaki munkák során Magyarország
és a szerb- horvát-szlovén királyság közötti országhatáron
elhelyeztek 4005 számozott, 2083 számozatlan és
1060 poligon követ, létrehoztak 187 háromszögelési
pontot. Az elaborátumból (határleírás) és térképekből
kaptak - többek között - az érintett megyék főispánjai, a
vámőrkerületek parancsnokai, a határ menti járások főszolgabírói
és a nagykanizsai folyammérnöki hivatal.28
Miben összegezhetjük röviden a határ megállapítással
kapcsolatos eljárás tapasztalatait?
A Millerand-féle kísérőlevélben foglaltak nem jutottak
kellően érvényre. A bizottság bilaterális jelentőséggel
értelmezte. Mindkét részről fogadtak ugyan el javaslatot,
de összességében ezek nem valósultak meg. Az
eljárás nem nyújtott megfelelő módot az igazságtalanságok
kiküszöbölésére. A határ megállapítása során a
szövetséges szerbek kívánságait a legtágabb mértékben
ismerték el. Párizsi utasításra különböző ürügyeket
konstruáltak a ránk nézve kedvezőbb döntések megakadályozására:
1. Sértené a béke alapjait minden nagyobb város, vasúti
főútvonal vagy gócpont, harcászati jelentőségű terep
átcsatolása, a hármas határpont eltolására irányuló
törekvés, tehát az ilyen javaslatot tárgyalás nélkül elvetik.
2. A bizottság csak akkor terjeszthet fel a Népszövetséghez
terület átcsatolására javaslatot, ha a területen
mind a gazdasági szükségesség, mind a nemzetiségi
helyzet adva van.
Ebből kidomborodott az elv, hogy az utódállamok
általános és lokális gazdasági érdekeit megóvják29
Az is megállapítható, hogy nem volt mindig egyetértés
a határmegállapító bizottság magyar biztosa és a
polgári hatóságok között a határral kapcsolatos követelésben
pl. a baranyai határszakasz megállapítása során
30
A nagy veszteség mellett eredménynek könyvelhető
el, hogy a bizottság magyar biztosainak munkája következtében
a Trianonban megállapított határvonallal
szemben a jugoszláv határon 34.000 kh. lett a nyereség.
31
A határ megállapítása alkalmával azonban legalább
100 községet elválasztottak közigazgatási, egyházi és
kereskedelmi központjától, valamint vasútállomásától.
A határ rendezés során 220 községnek a területét kettészelték,
ebből 70 község a szerb határra esik. A trianoni
szerződés 29. §-a pedig kimondja, hogy - lehetőség szerint
- a közigazgatási határokat figyelembe fogják venni.
Ugyancsak szétvágtak 1011 birtokot, ebből 100-at a
szerb határon.32
Mibe került ez Magyarországnak?
Az egész déli országhatár megállapítása Magyarországnak
körülbelül 384.600 aranykoronájába33 került.
Ebből a bizottság antant tagjaival kapcsolatban felmerült
személyi és dologi kiadások - 10 hónapi működésük
alatt - 211.000 koronára tehetők. A magyar delegáció
költsége három év alatt 172.800 aranykorona volt,
melynek több mint fele (94.800) dologi kiadás, napszám,
fuvar, határkövek és táblák, szállások, nyomda
stb. A bizottság antant tagjainak ezzel szemben pl. 10
hónap alatt 37 autóhónap jött ki, mely havi 2000 aranykoronával
számolandó.34
A magyar határbiztos összefoglaló jelentésében így ír:
„...az egész határrendezés az antant képviselők által
rendezett tragikomédiának bizonyult, melynek költségeit
Magyarország viselte."35 Mindennek ellenére a kialakult
helyzettel együtt kell élni, a határt ott kell tiszteletben
tartani ahol van. A határok sérthetetlenségének kimondása
azonban nem jelenti szuverenitásunk feladását.
Minden szomszédunkkal a legjobb kapcsolatra kell törekedni,
anélkül azonban, hogy e kapcsolatteremtésben
alárendelt szerepet kapnánk.